Egy budafoki srác ebben a pillanatban negyedik a YouTube #felkapottjai között. A legújabb klipjét június 30-án töltötték fel a legnagyobb videómegosztó portálra és jelenleg közel 426 ezer kattintást jegyez. Kizárólag a kíváncsiság miatt hallgattam meg. Aztán szép lassan beszippantott ez az (ál)nihil, ami stílusoson árad a porszagú magyar ugarról, egy Y? generációs csávó interpretálásában. Közel 20 év előnnyel mosolyogva nézem az oldtimer Alfa Romeo Julietta Spiderben feszítő zenészt, aki egy egész korosztály önvallomását, életérzését képes Rap formában megfogalmazni; „Én csak megyek az utamon, amíg lehet/Nagyon régóta egyedül tolom a szekeret…” T. Danny amolyan Jokernek számít ebben a stílusban, a zenéjéért rajonganak a fiatalok, kívülről fújják a szövegeket és kezdem érteni őket. Ez az egészen hallgatható eastern Rap főként szövegre épül, de a Hammond orgonával túrbózott old school alap fülbemászó. Egészen addig nyugis amíg a confessio a göröngyös földúton, maximum hármasig engedi tolni a járgányt.

Én csak megyek az utamon, amíg lehet

Nagyon régóta egyedül tolom a szekeret

Nem vagyok én senki

Vár engem a semmi

Csak magamat adom

Mert én nem tudok más lenni

Aztán, ahogy leszáll az éj, és a rap-gangsta-children of the night meggyújtja a klip miatt előkészített, klisés olajoshordókat és a tempó a vissza kettő padlógázzá alakul, minden megváltozik. Van itt autotune bőven, de azért mérsékeltebben mint korábban. A felpörgetett zenéhez pedig a szöveg is sokkal impulzívabbá válik és teljesen ellentmond a korábbi spleennek. A srác elementáris erővel találja meg önmagát. Büszkeség, hiúság önmegvalósítás igénye ordít belőle. Lenni akarok valaki. Az a valaki, aki jó zenét tol, akit hallgatnak, aki koncertezik, aki az ország legismertebb csaját visz az oltár elé. Ez a srác már nem a porszagú prosztó, hanem valaki, aki érzi, hogy több van benne, minthogy a semmié legyen. Isten bocsássa meg nekem, de a fiatal József Attila jutott eszembe. Az, aki csont nélkül merte leírni, hogy nincsen apám és nincsen anyám. Aki csont nélkül merte leírni, hogy húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőt eladom és ha nem kell senkinek, hát az ördög veszi meg… T.Danny virtuózitása az utolsó két versszakban komoly mosolyt csalt az arcomra. Mondom, kezdem érteni a rajongóit… 

Ismernek Pécstől Pestig

Ezt vártam eddig, kiélvezem az utolsó percig

Megszerzem, ami megtetszik

Megyek, és feleségül veszem Iszak Esztit

Látom, hogy megtérül végül

Készül a pénz, és a birodalom épül

Oh, jut eszembe, most mondjátok a szemembe

Hogy nem tudok rappelni autotune nélkül...

Ennyi

másik oldal...

A világ másik oldalán vattacukrot gyártok éppen. Vagy egyszerűen csak megbabonáz Nági és Ya Ou irigyelhető szerelme. Van itt ez a Rakpart meg az Úgy kéne, amit az én szirupos lelkem miatt nap, mint nap képes vagyok meghallgatni. A fene tudja miért. Van az a lelkiállapot, amikor jól esik nézni, hogy másoknak sikerül…  Persze a Hableány tragédiája után egészen más értelmet nyer az a sor, hogy úgy kéne hajókázni a Dunán, de azért igyekszem elvonatkoztatni… És közben finoman dúdolom;

Úgy kéne táncolni minden éjszakán

Úgy kéne, mintha nem lenne vége…

Igazán persze akkor mosolygok, amikor ez a négy sort dalolja Ya Ou:

“Eltévedtem, még 5 perc és ott vagyok”

Ezt üzented 20 perce, mert nem tudod

Nem tudod, hogy én addig is várnálak

Míg egy újabb metrót még kiásnának… 

Nági szép és tehetséges. Persze lehet negédesnek, sziruposnak nevezni. Talán túlzottan romantikus és a rögvalóságról csak eufemisztikusan képes megnyilatkozni, mégis tündéri és magával ragadó, ahogy a tehetség és az érzések körtáncot járnak... Mondom, elmúlt 23:00 óra, de én még mindig vattacukrot gyártok és hol T. Dannyt, hol Nágiékat hallgatom. Azt hiszem töltök még egy pohár bort, csakhogy könnyebben aludjak el…

…csak Te kellesz, senki más

Következik: Budapest, végállomás…