Most megy át a teve a tű fokán. Most fordul meg a nyári nap. Most derül fel a szív. Most. Yann Tiersen zenél az Új Embernek. Most lesznek széles, nagy folyók könnyekből. Most jönnek meg a rég nem látott fuvarosok. Még köpnek egyet, de már melegíti nekik a vizet az asszony és keményített fehér ing lesz rajtuk este. Most főzik az Élet Vízét és ne nevesd ki, hogy ez csak pálinka.

És készül a menyasszony. Megfürdött a messzi türkizkék tóban, lemosta lányságát, ajkát bíborba mártotta és most reményteljesen mosolyog. - Istenem, de szép! - csapják össze tenyerüket az asszonyok, a férfiak meg bólogatnak. Nem irigyek, de ők is elfogadnák. Az édesanyja csak csóválja a fejét, de titokban már rég megbocsátotta, az apja meg… Hát elveszik a legszebb kincsét, de úgy véli jó befektetés lesz, ha unokákat kap cserébe…

Most megy át a teve a tű fokán. Most fordul meg a nyári nap. Most kezdődik az élet. Mámma mulatunk! Mámma update penitenciákat ad a pap és siet, mert görögkatolikus módra, királylányt, meg királyt akar látni maga előtt térdepelni.

Áll az utcán a nép. Megy a zserbó hozzájuk, tömik két pofára és tapsolnak. A legények húzzák, szebben, mint még soha és a boldogság illata betölti az utcákat…

Aztán hajnal lesz megint. Az álom szétszalad. Varjak helyett fehér hasú, korgó gyomrú sirályok kárálnak, mérgesen csahol a szomszédban, egy bolond kutya, Kormot okádó gépszörnyek rohannak az úton. Fáj a fény, bánt a fény. Maradna inkább örökké éjjel. Lenne csillagtalan és fagyba vert minden éjjel… Lenne torokra fagyott kiáltás, kimerevített fájdalom. Lenne minden egyetlen másodperc, csak ne lassú, hitehagyott reménytelenség…   

Hát jöjj el Uram! Megraktuk a máglyát. Neked kell meggyújtani, neked kell velünk együtt körbe állni.

Neked kell áldást adni repdezett szívburokra...