Az ezer eső hónapja, így hívják a portugálok az áprilist. Ez az április azonban száraz, mint a sivatag. Bolond. Ragyognak a fények, de közben megveszekedett szelek kergetőznek és éjszakára elmordul. Tudod jól, hogy nem az időjárásról jöttem beszélgetni. Csak zavarban vagyok. Érzem, hogy valamit mondanom kellene. A legenda szerint, a kereskedelmi televíziók úgy kerestek munkatársakat kevésbé nézett idősávokhoz, hogy behívták a jelentkezőket, egy üres stúdióban magukra hagyták a megrémült párákat, majd személytelenül egy hangszóró segítségével arra kérték őket, beszéljenek. Persze a kamerák mindent rögzítettek. Nem is olyan egyszerű ez.

Te lehet, hogy a szárnyas oltárokról kezdenél beszélni, vagy az értékesítés titkairól. Hogyan győzzünk meg embereket, akikben csak jól oda kell pörkölni a vágyaknak… Én meg azt hiszem, hosszasan és érzékletesen fecsegnék, hogyan kell garnélarákos spagettit készíteni, hogyan válasszunk hozzá fehér bort...

Vagy egyszerűen mesélnék a nyírbátori gótikus templomokról, a Kassára vezető girbe-gurba útról, vagy arról, hogy miért érdemes nyáron egy hétre elszigetelődni, ott ahol a kabócák is téged dicsérnek. Egy sziget csupa titok, csupa misztikum és akárhová is mennél, körös-körül tenger. Sőt arról is mesélhetnénk, hogy a bolygók ugyanazt a pályát járják be a déli égbolton, mint a Hold… És hogy azok a kövérnek tűnő, pisla csillagok a Hold asszonyság társaságában, egyáltalán nem millió fokon ragyogó égitestek, hanem a Naprendszerünk rendes tagjai, a Föld osztálytársai, a bolygók.

Ha eddig eljutottál az olvasásban és még mindig nem unod, már biztosan tudom, hogy nem utálsz. Már biztosan tudom, hogy valahogy visznek a sorok és nem érzed elfecséreltnek az időd, a legdrágább kincsed.

Ez van. Megszületünk, jó néhányszor meghallgatjuk Schumann Szerelmi álmodozását, aztán összepakolunk és elindulunk a füsttől fekete állomásra, az utolsó vonat elé. De addig még ingázni kellene a Szerelem és a Szerelmeskedés állomás között. Sokszor, soha meg nem unva. Csak menni, zakatolva, folyton éhesen, folyton remegve, folyton zizegve, folyton…

Tudod azért jöttem, hogy elmondjam, újból és újból, mint egy kisdiák felmondjam. Kívülről, talán egyre nagyobb átéléssel, egyre jobb előadásmóddal. Egyre több színpadi eszközt felhasználva. Hogy egyszerűen elmondjam, van az az április kedd, amikor a világ olyan kerek, egész, olyan simulós, olyan ünneplős, olyan egész, mert a vállamon érzem az állad... Bolond vagyok. Legyintesz. Rám hagyod. A pohárban meg egymást karolva alszanak el a fogkefék.