A hatodik péntek... A hatodik pénteken már lezárul a nagyböjt, mivel az azt követő Lázár-szombat és virágvasárnap egy külön kis szigetet alkotnak a nagyböjt és a még szentebb nagyheti napok között. Lázár szombatja már elő...
Lázárszombat
"Jöjj ki!"- szól ellentmondást nem tűrve, mégis türelemmel. Jöjj ki... Jöjj... Visszhangzik a sziklasírban. És egyszer csak feltűnik Lázár megkötözve, kendővel leborított arca. Aki látja el sem hiszi! Visszafojtott lélegzetek, hitetlenkedés, álmélkodás. A félelem hangján zsibong, fecseg a nép. A négy napja elhunyt Lázár pedig ott áll köztük. A bátrabbak tapogatják, rángatják, megérintik, ölelgetik. Mások a félelemtől egyszerűen visszahőkölnek...
"Jöjj ki..." Milyen egyszerűen szól a parancs. Csak ki kell jönni a fényre. Csak hallgatni kell a hívó szóra. Csak fel kell állni és járni kell...
Néha ez a legnehezebb: kijönni, felállni, járni. Újjá kell születni hozzá, le kell győzni önmagunk, el kell hinni, hogy tudunk járni, hogy képesek vagyunk lépést tenni. Előre menni.
Hinni kell, hogy meg tudjuk tenni mi is. Mert a parancs mindannyiónknak szól: kelj fel, jöjj ki és járj...
Indulj el, légy újból ember. Mert mint Lázár, kapsz még egy esélyt, hogy higgy, remélj, szeress...
