Valaki azt mondta egyszer, könnyű a német fociutánpótlásnak, remek stadionok, remek infrastruktúra, remek edzők és aranyeső. Valaki egyszer azt mondta, ha nálunk is így lesz, ismét lesz magyar foci. Ha építünk stadionokat, ha odafigyelünk az utánpótlásra, akkor az erőfeszítések egyszer csak meghozzák a látványos eredményeket is.

A 2016-os EB idején viszonylag kevesen fanyalogtak. Látva azt, hogy leszünk a 10 millió szurkoló országa, mintha megbocsájtóbb lett volna az istenadta nép. A VB selejtezők után azonban, már egyre kevesebben megértők. Egyre kevesebben támogatják, hogy nagy pénzek tűnnek el a magyar foci feneketlen zsákjában. Az eredmények azonban, messze elkerülik a nemzeti válogatottat. Nem értjük mi történt Feröer ellen, nem értjük mi történt Andorrában. Nem értjük a Svájc elleni szervezetlenséget. Bálám szamaraként nézzük a képernyőt.

Szegény szurkolók...

A miniszterelnök személyében, rég volt ilyen támogatója a magyar foci ügyének. Aki kérlelhetetlenül tört lándzsát, a magyar focisták hasonló körülmények között sportoljanak, mint a német, francia vagy angol társaik. Gyönyörű stadionok, fantasztikus kiszolgáló személyzet, komoly, sokszor meghökkentő bérek jellemzik a profinak csúfolt, magyar futballt. A rajongással sem lenne baj. Soha ennyi, sikerre kiéhezett szurkoló nem kísérte még a selejtezők során a 11-et. A szegény szurkoló ellenben nem sokat kap, kapott a rajongásért. Szegény szurkolónak egyelőre csak a nagy semmi, meg a magyarázkodás jut.

Dagobert bácsi a felelős!

Ki a hibás? A rendszer? A miniszterelnök? A foci? A labda? Azt hiszem inkább azok, akik a focipolitika elefántcsonttornyában ülve jól elvannak és Dagobert bácsi aranyában úszkálnak. Ő azok, akik képtelenek megérteni, hogy teljesítmény és szív nélkül az isten pénze sem lesz elég. A foci nagy biznisz Magyarországon, még így is, hogy nemzetközi szinten az elmúlt egy évben inkább nevetségesek voltunk, mint ellenfelek…

Nem fog menni...

Van mindennapos testnevelés, vannak új és felújított tornatermek, új stadionok, „ződ gyepek”, akadémiák, meg TAO. Valahol ömlik a pénz és focizni szerető gyerek is akad, még ha több kellene is belőlük. Csak szív nincs, csak érzés nincs, hit nincs, akarat nincs. Nyíregyháziként továbbra is azt üzenjük; az MLSZ gittegylet, az utánpótlásnevelés egyéni érdekekről szól, az NB1 pedig úri huncutság lett. Így nem fog menni…