A meghűlés a leggyakoribb sárkánybetegség. Az egész világon minden sárkányt érinthet. A felnőtt sárkányok átlagosan évente kettő-öt alkalommal fertőződnek meg. A gyermeksárkányok évente hat-tíz alkalommal kaphatnak meghűlést. A komolyabb szövődményekkel kísért fertőzések előfordulási aránya magasabb az idős, lápi sárkánygyíkok körében, a gyengülő immunrendszerük miatt… (forrás: Wikipédia, Ecsedi háziorvosi kézikönyv)

Tüsszentés a ködben...

- Egy deci pálinkát kérek! Szilvát. Meg… egy… alkoholmentes sört – mondta a bátori rendőr, miközben a szíjánál fogva megrángatta a nadrágját, és megnyalta kackiás kis bajuszát, hogy csak úgy sercegtek a szőrszálak.

- Béla! Hát mi van veled? Alkoholmentes sör!?! – méltatlankodott a kocsmáros.

- Szó’gálat, a'szó'gálat! Na! Hadd guríccsam mán lefele, menni kell! – vágta ki magát a rendőr és sürgetően nézett a nagydarab nyakláncot és fehér köpenyt viselő, kopasz emberre a pult mögött...

A ködvágó megnősül...

Kinyitja  a kaput. Kitolja a biciklit. Nyár van. Nagy esőkkel tarkított, de nyár. Egy stráf szekéren, részeg cigányok dalolásznak. Hajtják, űznék a lovat. A jószág nem törődik velük, baktat komótosan hazafele. A borgőzös noszogatást fel sem veszi. Valahonnan a Rákóczi út felőle kifordul egy nászmenet. A menyasszony cipőcskéje poros, homlokán mint a gyöngyök, apró izzadságcseppek, arca fülledt pírban, mint egy szem korai cseresznye. Mögötte vannak vagy százhetvenen. Gyalog. Mennek fel a városba. Házasságkötő a tanács alatt, aztán szemben csak „átal” kell menni a Kakukkba, ott lesz a lagzi. Világraszóló. Még Vasváriból, Encsencsről is jöttek. A menet végén kapatos férfiak, kezük az égben, tekintetük a műúton, lábuk meg-megbicsaklik. Mögöttük három cigányzenész játszik, átnedvesedett fehér ingben rendületlenül.

Az öt éves forma kisfiú csak nézi őket. Nézi a fátyolra porfoltot fújó, szép menyasszonyt, a kövérkés, kerek arcú, izzadó vőlegényt, meg a tarka-barka násznépet. Amikor az ünneplők elmennek a kisfiú tolni kezdi a biciklijét. A Vásártér felé. Lefelé a hosszú József Attila utcán. Az Arany János és a József Attila találkozásánál, mint egy fekete lyuk nagy esőtócsa pihen. Kikerüli. Tolja a kisbiciklit rendületlenül. Jolán kocsmája előtt alkohollal küzdő munkások, szerteszét, mintha egy üres üveges rekesz borult volna fel. Megcsapja a söntés szaga. A rövid szavatosságú Borsodi kesernyés szaga, meg a Mókus csoki illata. Ez a Jolán kocsmája. A Deák Ferenc meg József Attila sarka. Jobbra tőle égbe szökő jegenyék. Viharban zúgva kezdtek énekelni a levelei. Akkor még nem tudta, az a félelem sustorgása. Ez a világ a dédapja öröksége. A csendőrbiztosnak itt volt szőlője. A nagy diófákat a kertek végében, mindet az egyenruhás ültette. A kisfiúnak tetszik ez a világ, a laktanya várszerű tornyával, amit a teraszról lát. Mit sem sejt a virágnevű utcákról. A városszéli putrikról. Nem tud semmit a cigánylányok villogó szeméről, csak tolja a szürke vázú, de élénkpiros kerekű biciklit.

Azt kérte az édesapjától, szerelje le a pótkerekeket. Azóta csak tolja. Ráülni nem tud, felborulna. Hiába próbálkozott. Két-három perecelés után tolni kezdte. Ha sikerülne betörni a szamarat, az legalább olyan hőstett lenne, mint a menyasszonynak elhitetni a kerek képű vőlegénnyel, hogy a fekete gyerek, a méhében, annak ő az apja.

A vásártér mint valami préri, végtelenül zöld. Csütörtökönként lovak, tehenek, húsdisznók rajta, na meg árusok. Tele játékkal. A Vásártér most üresen nyújtózkodik egészen a Domjánék féle útig. Az a Derzsi. Az erdész-vadász háza távol a lakott utcáktól található. Két oldalt édes akácok, muskotályos bodzabokrok szegélyezik az utat és ha továbbmész siklók csússzanak az úton, ebihalak kotornak fürgén a pocsolyákban és kinyílik a Nyírség, mint egy képeskönyv. A régi világ, berkek, tavak, nádasok, ilyen lehetett a Nyírség az Árpád házi királyok idején is. Ott arra engedtek el egyszer az apjával egy fekete, nagytenyérnyi, éles körmű teknőst.

Széchenyi, Rákóczi, Csokonai. Semmi kronológia, semmi történelem. Csak földes utcák. Alig volt bennük nagy ház. De kaptak táblát: tiszta udvar, rendes ház. A föld legalább hetente egyszer felgereblyézve előttük. 

Itt kell felnőni, itt kell majd embernek lenni. A betonkerítés és vaskapu mögötti  kockaházban. Itt kell megtanulni biciklizni. Tolni maga mellett, bírni a nagyobbak lekicsinylő mosolygását. Kölykök. Nem ismeri őket. Talán csak vagy kettőt. Nem rosszindulatúak, de ügyesek, gyorsak, mint a csík. Koszosak. Kopott, kifeslett műszálas melegítőkben rohangálnak. Rozsdás kerók, meg barna foltos tornacsukák. Mondogatják, hogy kell tekerni. Felülni, bátran. Nem baj, ha borul. Ne izguljon. A föld megfogja. Annál nem lehet nagyobbat. Nevetik, ahogy csetlik. A nagyobbak még lökik is, akkor talán ráérez. Egyszer aztán, varázsütésre, mintha másfél hajtás, már imbolyogva, de megy. Belül furcsa öröm, adrenalin és végtelen boldogság. Menni fog.

Visszafelé már teker, mint egy apró mókus. Sikerült. Ahogy nézte a többieket, valami bátorság nőtt benne. Először volt férfi. Megnőtt benne a hiúság, a becsvágy, és az egyszerű sóvárgás a szülői szeretet iránt; anyáék büszkék lesznek. Visszafelé már kisebb a világ. Bár bizonytalan, imbolygó, de érezhetően kisebb. Maga a bicikli is.

A kölyök teker. A gyűrött bőrű járda néha nagyot dob rajta, közel a borulás, de megússza. A kis, szalámiszéles piros gumik segítenek elnyelni a huppanókat és gödröket. Az egyik ablakból az ABBA slágere szivárog ki, The Winner Takes It All. Énekli a csicsergő szőke szoprán, nagy átéléssel. Agnetha Faltskog szinte belehal, amikor kivágja; a győztes mindent visz.

A kis pedálok nyekeregve kísérik a muzsikát, ahogy a fürge öt és fél éves inak és izmok hajtják. Az édesanyja már többször kinézett a kapun, hová tűnt egy szem fia. A bicikli egyre gyorsul. A kissrác alig néhány házra. A József Attila és az Arany János kereszteződésében, ahol a nagy pocsolya éktelenkedik. Próbálja kikerülni, de ennél a sebességénél ez a manőver még sok neki. A sár megfogja a kerekeket és a kisfiút pont a vízbe borítja. Az anyja meghökken, hogy két keréken tekerve látja a kisfiát, majd amikor végignézi, hogy beleborul a pocsolyába, segítségére siet. Mondják, hogy ebben a pillanatban a menyasszony kirohant a mosdóba. Hányingere lett a Kakukk étteremben. Állítólag az ételszagtól…