Nagy nyár lesz. Kövér szemű esőkkel és forró napokkal. A lombok szerelemről súgnak össze a hátad mögött. Amikor a folyóban fürdesz, kéjsóvár halak simogatják a barnára sült bőröd. Egy diófa alatt, pedig végre megáll az idő. A levendula mezők között Mester és Margarita táncol felém...
Azt hiszem a legélhetetlenebb emberek a politikusok és a bankárok. Még soha nem hallottam tőlük emberi érzésekről. Számokról, hatalomról pénzről papolnak. Be nem áll a szájuk, arra hivatkoznak, hogy mindent látnak és hallanak. Pedig süketek, vakok, némák. Az emberek kinevetik, szidják őket...
Csókolj meg! Érzed, milyen csokoládés? Jegeskávét szürcsöltem. Este rozé lesz, hozzá rozmaringos sült csirke, na meg hosszú fényű naplemente. Dobáld abba az árokba múltad, félelmeid, a ruhádat. Mondd mit vehetnek el Tőled, ha még rímet dobban a szíved?