Tudom, hogy soha nem félsz Tűröd a pofont és odatartod a másik arcod is. A pribékek rettegnek tőled Mert esténkét értük imádkozol. Soha nem fázol, soha nem éhezel, Úgy ülsz a fogház penészes sarkában Mint egy elfeledett görög szobor Aki bizton reméli, egyszer eljönnek…