Mi marad utánunk? Ki emlékszik majd arra, mit mondtam Neked egy bolond éjszakán? Csupa közhelyben turkálok. Közhelyeső, közhelyparádé. Kit érdekel, hogy erre jártam? Kit érdekel, hányszor úsztam át a Tiszát? Apám azt mondta, csak az lehet nagy úszó, aki mindig árral szemben gyakorol. Apám okos ember, éppen ezért ha úszik, akkor inkább lebeg és mosolyogva nézi a kapálózásom.
***
Vettek nekem egy dudát, de nem adtak térképet a pokolhoz. Csak nevettek, amikor kértem. Ahol az út jószándékkal van kikövezve, arra kell menned - mondták vicsorogva. Aztán szereztem térképet. Sütöttem szalonnát fortyogó magam felett, gyűjtöttem mérges gázokat papírzacskóba, majd egy apró szelencébe beletettem az ördög három aranyhajszálát. Fújom a dudát, csak azt nem értem, hogy lehetséges, hogy a patásnak sohasem korpásodik a haja?
***
Nem hiszek a bűnben. S ha nincs bűn, akkor végképp nincs bűnhődés. Mégis tudom lakik bennem egy farkas, és lakik benned egy dög. Egyszer majd bemutatják őket a tvében is. Ettől félek. A tévével leszek bűnszövetségben...
***
Olyan nehéz mondatokat adtál a kezembe, hogy alig bírom cipelni. Mint amikor cingár kisgyerekként egy széles, macskaszemes, csatos műbőr táskát adtak a vállamra. Mintha lába nőtt volna a táskának. Hátulról úgy tűnt, nem én cipelem, hanem ő sétáltat engem. Minden nap megjárattam a tudományokat. Én a táskának fájtam, a táska nekem és estére mindig zúgott a fejem...
***
Csak kevés mesét tudok. Olyat meg talán végképp nem, amit vársz tőlem. Tanítson meg kacagni. Nézek rád, elkerekedett szemekkel. Tudok én ilyet? Nevettess meg, kérlek... Halkan, lesütöttel szemmel kérlelsz. Aztán, amikor látod mennyire összezavartál, kedvesen nekem dobod a labdát; most kérdezhetsz ötöt tőlem. Kétségbeesem. Mért pont ötöt? Mit is szeretnék egyáltalán tudni? Tudni akarok-e bármit Rólad. Vagy elég az, hogy én álmodtalak meg? Úgy kellene kérdezni, hogy megtudjam, ki vagyok, hogy megtudjam ki vagy. Úgy kellene kérdeznem, hogy ide add a szemüveged, amin keresztül az egész világot látod. Úgy kell kérdeznem, mintha nem is érdekelne a válasz. Úgy, hogy azt feleld nekem, amit hallani szeretnék. Tudok úgy kérdezni, hogy közben a válaszokból mese lesz? Tudok úgy kérdezni, hogy sohasem ér véget a válasz?
***
Egyszer eljött hozzám a király. Nem akarok felvágni. Igazából nem hozzám jött. Csak tudta, hogy én vagyok a kisbíró. A király rendes embernek tűnt, persze körötte számtalan dörzsölt hízelgő lézengett. Mint egy méhraj, úgy próbálták teleduruzsolni a fejét. A király ellenben csak hümmögött, de leginkább hallgatott. Amikor egy asztalhoz ültünk, akkor azonban megeredt a nyelve. A király végül elővett egy zsákot. Stoplis cipő meg labda lapult benne. Dekázni kezdett. Ügyesen. Rám nézett, kért: rúgjon kapura nekem! Fölé, alá, mellérúgtam. Kinevetett.
***
Megtanulok zongorázni. Ha minden leckén túl leszek, soha többé nem beszélek. Ha el akarok majd mondani valamit a világnak, egyszerűen leülök egy pianínó mellé és eljátszom. Étlen, szomjan verem majd az elefántcsont billentyűket. Egészen addig, míg négykezes nem lesz a dalból...
