A címét már tudom a regényednek. Egyetlen szóba zárom az életed. Ha kimondom, itt teremsz. 24 órája minden mondat, minden nevetés gyerekes. Nem mérhetem az életem hozzád. Nem mérhetlek meg, mert nincs mértékegység, nem tudom mibe tölteni a lelked. Még a neved sem merem kimondani. Annyival is beérem; Csillagom. Azt mondtad Neked varázspálcád van... Nekem nincs semmim, az őszinteségem, a rajongásomon kívül. Néhány évtized a vállamon. Nosztalgia és sírva, nevetve idézett, sohasem volt, de megszépült múlt. Na meg egy nagy piknikkosárba gyűjtött bölcsesség, szendvicsek formájában, és egy üveg jófajta Furmint...
***
Na figyelj! Valahol mélyen eltemetve lakik bennem egy piszkos kis kölyök. Égetnivaló, kócos, maszatos. Mondom egy kis kölyök. Néha azt hiszem már rég elhagyott, aztán egyszer csak előkerül, mint egy kandúr. Nem szól semmit, eszik, szipog, néz azokkal a nagy barna szemeivel. A szívem facsarodik, ahogy odadobja elém a hátizsákját, tele szomorúsággal. Aztán se szó, se beszéd a következő pillanatban egyszerűen átver. Miközben én a holmiját rendezgetem, meglök, orra esem és már fut is előlem. Hallom, ahogy szalad, csilingelve nevet. Mondom itt lakik a lelkem legalján. Néha kiabálok vele, néha leszidom ilyenkor eltűnik, de ha hibázom, egyszer csak ott áll velem szemben és úgy néz rám, mint egy szigorú, számon kérő felnőtt...
***
Egyszer eljött hozzám egy angyal. Levelet írt a szobámban. Amikor befejezte a kezembe nyomta. Mosolygott. Egy mese volt. Soha életemben nem olvastam szebbet. Elvarázsolt békakirályfi és egy angyal szerelméről szólt. Mondom soha szebbet. A mesét imádtam, de figyelmeztettem az angyalt, hogy a "muszájt" nem "elipszilonnal", hanem egyszerűen csak pontos j-vel írjuk. Az angyal ekkor kikapta a szöveget a kezemből. Látszott, hogy megsértődött. Elviharzott. Valaki még látta a Balaton parton. Én azóta sem...
***
Akkor szeretnek igazán, ha benne vagy az esti imában. Akkor szeretnek igazán, ha benne vagy a legszebb álomban. Akkor szeretnek igazán, ha Nélküled ez az egész élet, hajnalok és alkonyok, remegő csillagok, vágy és remény, mint egy vadiúj kifestő csak fekete fehér füzet. Akkor szeretnek igazán, ha hozzád igazítják a színeket...
***
Úgy vetkőzz le előttem, hogy ne csak a tested, a lelked is lássam. Van merszed? Akaszd a tested a fogasra, érezd magad itthon Nálam...
***
Az öröm lépcsőin felfelé... Pityergő esőben, időn kívül. Esernyő nélkül induljunk el...
***
Éltél már ma? Megmaradt benned, valami ebből a semmitmondó napból? Július. Nyárderék. Felhőzeppelinek úsznak a boldogság felé. Egy pohárba gyűjtöm az esőt. Ez az én energiaitalom, az istenek könnycseppjei.
***
Nincs akkora könyv, amekkora boldogságot adtál nekem. Nincs mibe írni; kicsi, apró, semmi lett minden. Gulliver a törpék országában... Kinőttem az életem...
