Az IMDb-én, a Top 250-et évek óta a Remény rabjai című film vezeti.  A Shawshank Redemption-t, Steven King azonos című kisregényéből álmodta filmre az a Frank Darabont, akinek a szülei ötvenhatos menekültként kerültek az Államokba… Amióta láttam a filmet, azóta tartozik a kedvenceim közé. Ez a megindító, fordulatos és meghökkentő emberi dráma, a világon mindenütt meghódította a nézők szívét. Ez a fajta kifinomultság, ordító optimizmus, életszeretet, hit az emberekben, barátságban és az ész erejében mindenütt ugyanazt az érzéseket váltja ki a befogadóból. Nem is lehet másképp. Az a mozi, amely epikus hömpölygésével, de szofisztikált fordulataival, a katarzisig repíti a nézőt, kortól, nemtől függetlenül, az megérdemli a rajongást.

Az ember még napok múlva sem tud szabadulni a látottaktól. Egyszer csak azon veszi észre magát, rádöbben a börtönfilm inkább egy metafora, az emberi lét metaforája, ahol bűn és büntetés, értelem és érzelem ugyanabban a koordinátarendszerben kap többféle értelmezési lehetőséget.

A lebilincselő történeten túl, nekem a film az élet értelméről beszél. Arról, hogyan kell valóban értelmessé, emberivé és elviselhetővé tenni azt a néhány évtizedet, amit nekünk szánt az ég. Hogyan kell a magunk módján harcolni a zsarnokság, az ostobaság, az agresszió, az elnyomás ellen. Arról beszél, miért kell kitartónak lennünk, miért nem szabad feladni az álmainkat és miért kell féltve óvnunk a bennünk gyökeret eresztő, csírázó reményt. Arról szól ez a film, milyen fontos, hogy igaz barátokat találjunk, hogy ebből a zavaros folyóból kimosott élet-öröm darabkákat meg tudjuk osztani valakivel. A film azt sugallja, igaz barátság csak férfi és férfi között jöhet létre, de bennem még dohog az illúzió, a különböző neműek között is megeshet a csoda. Talán csak ritkábban…

Miközben az M2-őn ismét és sokadszorra megnéztem a filmet, könnycseppeket morzsolgatva a szemből, eszembe jutottak a barátaim. Eszembe jutott néhány nagyon fontos ember, akik szétszórva a világban a talán rám gondolnak, ha ilyen filmeket látnak. Eszembe jutottak, és arra gondoltam talán az, amit írok, mondok, amit nagy nyilvánosság előtt teszek talán fontos valakinek. És arra is gondoltam talán lesz egyszer egy pici ember, akinek én fogom ezt a filmet megmutatni. Talán lesz valaki, aki úgy fog engem idézni, mint én édesapámat…

ui: ebben a bizonytalan hetekben, ismét közelebb kerülök az Istenhez…

Wer immer strebend sich bemüht, den können wir erlösen…