Ösvény, csapás vagy csak egy kecses, félénk őzike nyoma? Egy szomorú fűz megdőlt, ez lesz az én Pisai szomorú ferdém. Annak a tetején ülök majd az idők végéig és várom, hogy valahol a Tokaji boszorkányhegyen füst szálljon fel. Vajon Goethe megtanulta Lipcsében, egy duhaj hazánkfiától, hogy mondják magyarul Zum Wohl? Vajon Thomas Mann látta-e zsenit József Attilában. Vajon Katona József arcán látszott-e hogy szerelmes, amikor felhúzott orral elsétált előtte a dúskeblú Széppataki Róza.
Rózsa, avagy a tapasztalatlan légy a pókok között... Most hiába várom, hogy újra megszólaljon a Csengettyű??? Bolond: jó bolond, rossz bolond? Van-e köztetek igaz bárd, ki a petrezselymet éppúgy szaporítja, mint a nyers szavakat.
Persze a vadász nyughatatlan. A vadász nem áll meg, lesi, űzi a vadat, nincs méla les, csak csapzott izgalom, sarkköri verejték és nyirkos, a puskatustól kérges marok.
Ragaszkodj és imádkozz. A világszínház, világirodalom úgy jön el hozzád, mint Máb királynője. Felszippantod, hogy a véráramba jutva egész testedet igázza le. Jó vadász, mire ébredsz?
Németh Péter Barendorf szépséges Fachhauserei között azt találta mondani, szar nemzet vagyunk.
hé-te-hé hé-te-hé
suhintotta felém a szót
úgy dél felé
hogy suhant volna válaszul a bot
de akkor oda a cél a kicsi
rossz szénám hé-te-hé csavarni
lehetett volna az inget a hátamon
mint a szegény bújdosó kossuth lajosén
ott égje el a tűz
vagy ott rothadjon ítéletnapig
Jöttünk Budán, jöttünk Pesten át miközben csiklandozni kezdett a magyar nap és jutott eszembe Szeged, Pécs, Győr, jutott Sopron és Kőszeg, a veszprémi vár egy szeptember délután. És azon morfondíroztam, Toldi Miklós duzzogásával, szar nemzet valóban így építkezik?... Jutott eszembe Pintye nagyapám, a fekete bárány, aki Bártfáig taszította a tótokat, aki a határvadászok Gyopárkáját hordta büszkén a hajtókáján, aki minden világégés, minden diktatúra és istencsapása után képes volt újrakezdeni, tényleg a világ alja lenne? És magja, vére, génjei tényleg csak arra jók, hogy ledarálják, hogy elfelejtsék, hogy megalázzák azokat?
A büszkeség termel szürke nyálat a számba. A sértődöttség izzasztja kevély nyakam. Mitől lennénk mi rosszabbak? Radnótival kérdezem: mivel vétettünk mi többet??? Péter bátyám, mitől lenne itt minden rosszabb, mint a szászok, alemannok, gótok, bajorok, frankok és frízek földjén ???
A fejemben minden minden sérelmen túl, apró csengettyű szól, mint egy sosemvolt karácsonyon. Nagyapám kántorokat szégyenítő hangján nyújtja: Mennyből az angyal, apám kíséri, megmosolyognivaló az igyekezete és szól a csengettyű. Kijöhetek, megnyílik a földi paradicsom és én Legot kapok...
Most 33 évesen pedig édes ajándékot, rejtjeles üzenetet. A kíváncsiság bőröm alatt játszott, folyékony melódia...