„Fáradozásunk és hivatásunk első sorban az, hogy a hallgatásban és a magányban találjuk meg Istent.”
(Statútumok 12,1).
Az aktív hallgatás különbözik magától a hallgatástól. A kettő közötti óriási különbség ahhoz hasonlítható, mint amikor valaki leül és figyelmesen végighallgat egy új albumot, vagy amikor valaki fogalmazás írás közben rádiót hallgat a háttérben. A megfelelő hallgatás során meg kell próbálni megérteni a másik fél gondolatait és érzéseit.
Az aktív hallgató megpróbálja megérteni a beszélő üzenetét és az ahhoz kapcsolódó érzéseit. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy csendben figyel, megfelelő szemkontaktust tart, nyílt testtartást vesz fel, és megfelelő helyen tett észrevételeivel bátorítja a beszélőt a folytatásra. Azért, hogy buzdítsa a beszélőt és biztosítsa arról, hogy helyesen érti, a hallgató időnként -beszéd természetes szüneteiben- újrafogalmazza a beszélő üzenetét és megerősítést, tisztázást vár. Fontos, hogy csak arra adjon visszajelzést a hallgató, amit úgy érez, hogy a beszélő üzenete jelentett, sem többre, sem kevesebbre. Azáltal, hogy hallgat és hangsúlyoz ahelyett, hogy tanácsolna és ítélkezne, a hallgató az elfogadás és megértés légkörét kelti. Állj ellen a kísértésnek és ne adj tanácsot – alkalmatlan és bátortalanító...
Schweigen ist ein kommunikativer Akt, bei dem nicht gesprochen wird und bei dem auch keine Laute erzeugt werden. Schweigen hat mehrere Funktionen. Einmal gibt es Zeit, sich eine Antwort zu überlegen. Zum anderen deutet es das Ende eines eigenen Sprechaktes an. Während man einem anderen zuhört, schweigt man ebenfalls meist. Doch kann das Schweigen auch einen Abbruch der Kommunikation signalisieren. Im übertragenen Sinne gibt es das Schweigen eines Rundfunksenders oder das Schweigen einer Raumstation. Metaphorisch können auch Waffen schweigen.
A silent mind, freed from the onslaught of thoughts and thought patterns, is both a goal and an important step in spiritual development. Such "inner silence" is not about the absence of sound; instead, it is understood to bring one in contact with the divine, the ultimate reality, or one's own true self. Many religious traditions imply the importance of being quiet and still in mind and spirit for transformative and integral spiritual growth to occur. In Christianity, there is the silence of contemplative prayer such as Centering prayer and Christian meditation; in Islam, there are the wisdom writings of the Sufis who insist on the importance of finding silence within. In Buddhism, the descriptions of silence and allowing the mind to become silent are implied as a feature of spiritual enlightenment. In Hinduism, including the teachings of Advaita Vedanta and the many paths of yoga, teachers insist on the importance of silence for inner growth. In some traditions of Quakerism (a branch of Christianity), silence is an actual part of worship services and a time to allow the divine to speak in the heart and mind.
