Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

A blog hangja - kantata profana

2009. október 06. - Cardinalis

 Amikor elhatároztam, hogy blogot fogok írni, azt is eldöntöttem, egyetlen kommentet sem moderálok és igyekszek nem is reagálni a hozzászólásokra. Úgy éreztem nincs erre szükség, mert a legbelsőbb gondolataim, érzéseim megírása és publikálása nálam alapvetően ellentmondásos tevékenységnek számít. Azzal áltattam magam, az intim szféra megnyitása, a közösségi térbe való transzplantációja csak fokozza a diszkréciót és az intimitást. Ellentmondás, mert abban a naiv illúzióban ringattam magam, hogy az emberek, ismerősök és ismeretlenek képesek tiszteletben tartani, egy jó szándékú bolond monológjait.

Később rádöbbentem, a blog kétélű fegyver, amely akár ellenem is fordítható. Fordult is, így aztán volt idő, amikor közbe kellett avatkoznom.


Máskor pedig annyira jó hozzászólások, olyan kedvesek, édesek, csacskák ostromolták zord szívemet, hogy egyszerűen az volt az érzésem, az összes ismerősömet, kommentelőmet a keblemre ölelem, mert olyan mérhetetlen boldogságot, empátiát, megértést közvetítettek az irányomba.


Most is így van. Legszívesebben katalógust készítenék Rólatok! Van akiről tudom, ki lakik a nick mögött, és van olyan is, akiről sejtelmem sincs. Van olyan, aki elmondta, hogy írni fog és persze valószínűleg olyanok is írtak, akik soha ebben az univerzumban még nem is találkoztak velem élőben. Jó lenne, neveteken szólítani titeket. Jó lenne itt és most azt mondani, gyerekek köszönöm, hogy veszitek a fáradtságot. Köszönöm, hogy elolvastok. Valahogy az az érzésem, hogy a blog él, és nemcsak attól, hogy az életem romjai itt elevenednek meg , hanem mert ti töltitek meg élettel...


Bevallom, néha nagyon szeretném tudni, ki ír a másik oldalon és miért tartja fontosnak, hogy írjon. Néha még rá is keresek az e-mail címére, hátha találok valami izgalmasat a „gugliban”.


 

Canonival érdemes lenne egyszer kávézni.


Luxinak üzenem, hogy Madácsi szerint azért bolond minden egyke, mert abban a tudatban nőnek fel, hogy valóban és megcáfolhatatlanul köröttük forog a világ, ez pedig annyira eltorzítja az önképüket, hogy később akár még a társas kapcsolatok kialakítására is képtelenné válnak. A rossz szocializálódás következtében, a többi ember számukra csak statiszta, abban a világban, amelyben élet és halál, szerelem és csalódás tejhatalmú urainak tartják magukat.


 

Baraondának csak köszönetet tudok mondani az őszinte kritikáért és a dicséretért. Szívesen elmesélném egyszer, miért olyanok azok az írások a Naplóban. Ám figyelmedbe ajánlok néhány korábbi jegyzetet, amit jobban kedvelek, mint tv-és egypercesekből fabrikált, íztelen sorokat...

 

Minden név foglalt volt-nak annyit tudok mondani, köszönöm, hogy mindvégig mellettem állt...


 Ám most mindenek felett a „kiscsillag” Fruzsinak szeretnék szívemből köszöntet mondani. Ő a harmadik utas lény az életemben. Ő az, aki arról ír és arról biztosít, a világ nemcsak fekete és fehér, hanem sokkal polarizáltabb... Kíváncsian várom, mire tanít még, mert az az érzésem, olyan dolgokról világosít fel, melyekhez eddig nem volt túl sok közöm....

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr231431755

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

luxembourg 2009.10.06. 23:38:52

Látod, kedves Bíbor(os) Pinty(e),ezzel kellett volna kezdened a blog írását. Ha tájékoztattad volna az olvasót a kommentekhez fűződő viszonyodról, nem gondoltuk volna, hogy semmibe veszed őket.
A nagy arc kitakarva, lemeztetlenítve is nagy arc marad. Egyébként szépen fejlődsz. Engem tudod csak az zavar, hogy nem bírom eldönteni, mikor olvasom a publicistát, és mikor a magánembert. Gyakran irodalmi igénnyel, (sajnos itt-ott irodalmiaskodóan -már megbocsáss) néhol pedig gondolkodás nélkül, hanyagul, pongyolán írsz(ami egy magánéleti, érzelmeket őszintén, nyersen tükröző blogolásnál teljesen OK.) Ez persze csak az én véleményem, és ezzel együtt is szívesen olvasom továbbra is útkeresésed dokumentációját.
Szeretettel üdvözöl Edit,egy 47 éves egyke, aki nem bolond (na arról is beszélhetnénk, hogy boldog feleség és anyaként miért nem értek egyet a szingli pszichotanárral, akit egyébként kedvelek)akinek ma is 2x kezitcsókolomot köszöntél.

Fruzsi* 2009.10.07. 00:09:32

Öt éves lehetett. Vagy talán hat. Nem is ez a lényeg. Kislány volt és mint minden apróság,mindenhová elkísérte az Édesanyját.
Így egyszer betoppantak egy újságoshoz. Anyja olvasgatott,válogatott,Ő meg csak állt,várt és pislogott körbe. Aztán vagy a harmadik körnél megakadt a szeme egy meztelen,női testen. Arca csak meredt Rá és nézett mélyen a szemébe. Nem tudta Róla levenni a tekintetét. Egész nap a hatása alatt volt.
Majd eljött az este. Szeretett Édesanyja ágyba bújtatta,betakarta és következett a közös,esti ima. Mint mindig, a kis csöppség kezdte:
"Kedves Jó Isten! Kérlek küldj ruhát annak a szegény néninek,akit ma az újságon láttam! " - Anyja kikerekedett szemmel felnézett és csak pár szóval válaszolt: "Köszönöm Édes Istenem,hogy egy ilyen kis Angyalt küldtél Nekem,aki beszínezi a mindennapjaimat."

A lány felnőtt,nő lett belőle és elkezdte élni a saját,lassan teljesen önálló életét.
Találkozott egy férfival. Pár órányi beszélgetés után,szinte teljesen ismeretlenül,érezte,ebből több lesz,mint szimpla barátság... Ezután minden nap együtt voltak,elmélkedtek,beszélgettek és sokat nevettek.
A férfi azt akarta,ez a nő csak az övé legyen és a nő is mély tiszteletet és szerelmet érzett iránta.
Az első,közös éjszaka után a ruhátlan lány beállt a tükör elé,összekulcsolta két kezét és szólt az Úrhoz:
"Kedves Jó Isten! Kérlek küldj ruhát meztelen testemre! " - mosolygott.
Majd megölelte kedvese,vállára borított egy takarót és csak ennyit mondott: " Köszönöm Édes Istenem,hogy egy ilyen kis Angyalt küldtél Nekem,aki örökre beszínezi a mindennapjaimat!"

baraonda · baraonda.blog.hu 2009.10.08. 18:06:03

Baraonda... magyarul azt jelenti, zűrzavar. És köszönöm... Köszönöm, hogy (mégis) érted!
süti beállítások módosítása