Hát akkor haljunk bele. Hát akkor neki a láncos bottal, kaszával, kapával az életnek, jöjjön a pusztulás, jöjjön a dacos szerelem a halállal. Jöjjön, aminek jönnie kell. A reménytelenség lassú csárdása. Nagyokat döng a csalódottság mélybarna bőgője.
Magamat ringatom. Magamat forgatom. Magamat csókolom.
Mit látok benned, ha már az arcom sem. Mit látok benned, ha csillagtalan az éjszakám?
Csúfolj ki! Neves rajtam, nevezz szánalmasnak, nevezz törpének, szerencsétlennek! Nevezz aminek akarsz. Mert szájam sincsen, úgy üvöltök, szívem sincsen úgy szeretek és tüdőm sincs, úgy kapkodok a levegő után…
