Legalább száz ifju bomolt,
Legalább száz csillag lehullott,
Legalább száz párta omolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Kigyuladt öreg méhesünk,
Legszebb csikónk a lábát törte,
Álmomban élő volt a holt.
Jó kutyánk, Burkus, elveszett
S Mári szolgálónk, a néma,
Hirtelen, hars nótákat dalolt
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Tegnap éjjel egy kisebb angyal dobolt dühödt riadót a földre. Nagymamám összes tyúkját és kacsáját meggyilkolta egy nagy sötét, villogó szemű kutya. Írhatnék vérfarkast is, ám inkább a sátán kutyája jutott be a kerítéssel jól védett udvarba és pocsékolta meg az összes aprójószágot. Néhány nappal korábban Völgyinénál járt a bestia, a hét elején pedig egy még távolabbi szomdszédnál gyilkolt.
Senki sem tudja melyik farkát csóváló Bundás vedli le szőrét éjjel és ölt farkasbőrt Apagyon a Béke utcában, de az a kép, ami ma reggelre fogadta Nagymamám, arra utal az állat kéjjel, mohón, vérszomjjal öl. Nem a húsért, nem az éhsége csillapításáért, hanem kedvtelésből, akár az ember.
Kedvtelésből öl, mintha csak Loki hat lábú fenevadja, a törpék pórázát letépő Fenrir lenne maga…
Nagymamám szomorúan mesélte, micsoda dögtemető lett a tyúkudvar és milyen hátborzongató volt látni az alvadt vér foltjait. A bestia egyetlen tyúknak és kacsának sem kegyelmezett. Csöndben ölt, az egyébként éberen alvó nagymamám semmit sem vett észre a mészárlásból… Édesapám hatalmas gödröt ásott és egy furikkal hordta bele a szerencsétlen jószágokat. Azt mondja, egy darabig megőrizte a felpuhult föld a nyomokat, ám az ötödik szomszéd kertjében összekuszálódtak. Egy nagy fekete dögre gyanakodott, de amikor a közel ment hozzá az csak bamba képpel nézett rá és behúzódott az óljába a sűrűn hulló esőcseppek elől…
Egy megbolondult mészáros sem tehetett volna nagyobb kárt, a válogatott tojójércékben, a nemesített kakasokban és a hófehér tollú jámbor némakacsákban. Az egyik „néma” annyira hozzászokott az emberhez, hogy még meg is lehetett simogatni. Úgy bújt a mama lábához, akár egy macska…
Fura, hogy mindez éppen tegnap történt, amikor amúgy is sokat gondolkodtam afelől, milyen kegyetlen világot teremtett a jóisten. A boldogság, az öröm épp csak néhány fejezetet kap az élet regényéből, míg a szenvedés, a fájdalom, a csalódás, a halál, a szomorúság mindenütt körbevesz bennünket. Mennyire nincs beleírva a boldogságprogram a nagy isteni szoftverbe…
A következő video a „Battle at Kruger” a youtube 100-as listáján első helyen áll. Érdemes megnézni… Érdemes elgondolkodni az élet esendőségén, érdemes eltépelődni a kegyetlenségen és azon is, hogy a halált megvető bátorság milyen felemelő, lélekemelő tud lenni. Nagy magányomban Kafferbivaly- bika szeretnék lenni…
