A szeretet ellentéte nem a „haragszom”, hanem a közöny, az üresség, az érdektelenség.
A szerelem pedig néha nem múlik. Nem múlik, ha egyszerre rádöbbensz a szíved a számodra tökéletesért dobban. Nem érdekel a kémia, meg az első látásra, nem érdekel, hogy mit lát a szem és nem érdekel mi zuhan át az agyamon.
Ordítok, panaszkodom, mint Jób. Ma egy kócsag köszönt rám, amikor kinéztem az ablakon. A tóban úgy lépkedett, mint aki tojásokon jár. Láttam, amikor egy apró halat jóízűen nyelt el, miközben egy vadkacsapár kíváncsi képpel bámulta a kócsagom habfehér öltönyét…
Nagymamám 79 éves lett, isten sokáig éltesse! Szilvagómbóccal várt, frissen füstölt, (saját) házi kolbásszal, kukorica dagasztotta kétszékű tojásokkal. Gondosan rakosgatta a tartóba, miközben aggodalmasan kérdezgetett, mit pakoljon még nekem? Mamikám, ettől többet nem is lehet, ez is több, mint, amit én valaha is meg tudok hálálni. Meséli, micsoda „műsorom” volt a híradóban. Jajj, mennyire szeretem és milyen kevésszer mondom neki. Szaladok, rohanok, aztán a 41-esen leszek rosszul, ahelyett, hogy elaludnék a spór mellett, vagy megraknám a cserépkályhát, ami olyan sokszor melengette kölyökkoromban a dunyhám…
Mennem kell, mert a pénteki műsorban még hiányzik, egy átkozott vendég. Nekem meg nagyi hiányzik, a beszélgetések, a pattogó tűz a spórban, a lábamhoz dörgölőző macska, a madártej, a rántott hús, a sárga túró, a húsvéti sonka.
Az Euro 313 felett, lassan jöhet a bank a lakásért, nevetünk, még nevetünk, még bírjuk. Szidjuk a kormányt, átkozzuk Ferit, Janit és dicsérjük a szlovákot, románt, csehet, lengyelt.
Persze történelmet írunk. Nagymamám már második világválságot éli meg, 1930-ban született. A fene, a rosseb’ ott egye meg az egész mizériát. Lassan ránk tavaszodik, a földnek különös illata kezd lenni, tavaszi szél vizet áraszt, a kutyák egyre izgatottabbak és esténként ha már nem zörögnek az autók hallani lehet a madarak csicsergését. Már úgy mennék Dombrádra. Pedig tavaly ott egyik éjjel… Mindegy rossz emlék. Elveszíteni a legfontosabbat soha sem könnyű. Amibe nem haltál bele az erősebbé tett. Még nem érzem. Még együtt dúdolom Zsédával; még hat a varázslat, a szív hazatalálhat… még a küszöbömön áll…
Vajon kinek fogok májusfát állítani? Vajon kinek fogom a szívem díszbe öltöztetni. Kihez megyek locsolódni?
…Kinek kérem meg a kezét…
Árva vagyok, minden egyedüli gyerek árva… A helyzet reménytelen?
