Az influenzás, de lázasan sztahanovista Budai Bernadett a magatehetetlenség peremén, egyszerűen nekidől a miniszterelnöknek, aki mint egy AXE reklámfilm hőse azonnal ölébe kapja a kisasszonyt és féltő gondossággal és gyöngédséggel, de határozottan férfias lépésekkel kiviszi, cipeli a szavak, beteg és az adott pillanatban néma hordozóját, vivőjét a sajtótájékoztató helyszínéről.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyesek szerint megrendezett volt, mások szerint őszintén szép. Nekem csak szimplán emberi, legföljebb romantikus…

 

A sajtótájékoztató néhány perc múlva folytatódik. The show must go on…

 

Létem, ha végleg lemerül, s ki viszi át a fogában tartva… a szerelmet a túlsó partra…

 

 

Válság, akárhová nézek csak a válság és összeomlás. Kollapszus. A híradók első hírként hozzák…

 

Nyomasztó ez a világ, a hiteleivel, az árfolyamkockázataival. Ó, ami igazán fontos az a szemnek láthatatlan. Közhely, de olyan finom mondat, olyan bársony, olyan hernyóselyem… Talán ha annyit elér ez a fertelmes kórság, amit gazdasági válságnak csúfolunk, hogy ez a technokrata szemlélet visszaszorul, s több idő lesz beszélgetni, élni, megállni, napfelkeltéket és napnyugtákat bámulni, egy üveg bor mellett tölteni a múlandóságot, akkor már megérte. Istenem, nem akarok tüntetéseket, nem akarok több vagyon elleni bűncselekményt, nem akarok égő autókat és megbolondult, eltorzult arcú embereket. Nem akarok félni, remegni, rettegni.

 

Dolgozni szeretnék. Élni, remélni, szeretni és szeretve lenni. Társat, családot, mindig nyitott ajtajú házat, ahová bárki betérhet… Ahol mindenkinek jut jó szó, egy falat étel, egy korty bor.

 

Nem akarok másokra szorulni, nem akarok a tömeg eledele lenni, távolról szeretném nézni őket, de meg akarom tanulni, szeretni az embereket. Meg akarom tanulni, hogy kell szeretni magam, hogyan kell mosolyogva nézni az élet múlandóságát.  

 

Szeretném megélni azt a boldogságot, ami nagymamám szívébe költözött mióta jobban van, mióta újra képes enni, ahogy Ő mondja még este nyolckor is…

 

Nevetni, nevetni, nem lehullni a porba. Nem az euróra várni, hanem a csilingelő hetedik krajcárra…