Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

A szív segédigéi II.

2009. január 21. - Cardinalis

1985-öt írunk. Gorbacsov kommunista cárevics lesz Moszkvában. Megtalálják a Titanicot. Megnyílik a budai várban az Országos Széchenyi Könyvtár. Molnár Csilla Andrea Magyarország szépe… A kommunizmus első nyugati típusú szépségvetélkedőjén… A lány máig tisztázatlan okok miatt öngyilkos lesz. Homonyik megénekli, Friderikusz oknyomozva megírja. A nyíregyháziak földije annyit keres a könyvvel, hogy ötödik kerületi lakást vesz az árából… Megnyílik Ferihegy 2. Megalapítják a 100 tagú cigányzenekart… Először jelennek meg történelmi zászlók az átkos állami ünnepségein. Monorierdőben először farag fakardokat az értelmiségi ellenzék… 

Szikora a Szeretlek is meg nem is, Flipper Öcsi pedig Happy Centrum, Gina a bestia… Link a lány (a fiú). A Bikini ezt nem tudja másképp mondani… Szeretlek (én is). A Dire Straits pedig az apartheid ellen Brother in Arms…
 
Ebben az évben, igen ebben az évben tesz pontot Esterházy a Szív segédigéi végére. Az utolsó mondata; ezt majd még egyszer pontosabban is… Vendégszöveg. Intertextualitás… Peter Handke osztrák író, veti először papírra. A  Wunschloses Unglück-ben…
 
Ehhez képest Arkagyij és Borisz Sztrugackij tizennégy évvel korábban írja meg a Stalkert. A guberálót. A kisregényt ezzel az R. P. Warren idézettel adják az olvasók kezébe:
A rosszból kell létrehoznod a jót mert ezen kívül más nem áll a rendelkezésedre…
Majd ezekkel a sorokkal zárják:
Állat vagyok, hisz látod, hogy állat vagyok. Nincsenek szavaim, nem tanítottak meg rájuk, képtelen vagyok gondolkodni, ezek a piszkok nem engedték, hogy megtanuljak gondolkodni. Ha azonban valóban ilyen vagy - mindenható és mindent tudó, mindent megértő... tégy mindent a helyére! Nézz bele a lelkembe, tudom - ott van minden, amire neked szükséged van. Kell, hogy legyen. Hiszen a lelkem soha senkinek nem adtam el! A lelkem az enyém, emberi lélek! Húzd ki belőle azt, amit én akarok, hiszen lehetetlen, hogy rosszat akarnék!... Legyen átkozott minden, hiszen ezeken a gyermeteg szavakon kívül semmi mást nem tudok kigondolni. »Boldogság mindenkinek ingyen és senki ne maradjon elégedetlen!«"
Szóval, ezt már sokkal szebben nem tudnám ideírni… Sokkal több segédigével sem tudnám bizonyítani feltárni, mi, ki lakik mélyen a szívemben. Talán már nem is kell még1szer megírni. Sem szebben, sem pontosabban. Nem kell. Talán fel kell állni. Felhúzni az átkozott vitorlát és végre igent mondani a nyílt óceán hívószavának. Felállni és egészen más perspektívából látni a világot. M.Cs. azt mondta nekem, amikor még pokoljáró Tar Lőrincet alakítottam, hogy egy 10 emeletes ház csupán az aljából tűnik hatalmasnak és áthatolhatatlannak. Azt mondta, fordítsak hátat a betontömbnek. Másszak fel a közeli dombra és lássam be, a házak, a betonrengeteg között is ösvények vezetnek. Semmi újat nem mondott, de jól mondta, szépen, hihetően. Mint amikor hűs kencével borítják be a megégett hátad… Azóta számtalan csepp eső hullott az égből, számtalan könnyet láttam. Számtalanszor hittem és számtalanszor veszítettem el a hitem. A téli depresszió, mint vastag hóréteg beborít.
 
Fogadott öcsémmel, F. Gáborral egyfolytában szutykoljuk a nőket. Miközben hibáinkat mint a pasziánsz lapjait rakosgatjuk az asztalra, egyre többször ébredünk rá, a kimondhatatlan nevű szörnyeink és démonjaink sem hibátlanok. Óh dehogy. Felnőttünk. Egyszerűen csak így hozta az élet; felnőttünk. Megöregedtünk, szaporodik az idegen anyag a fogainkban, sőt a fogaink helyén is. Az egyetlen kincsünk talán a hitünk. A felismerhetetlenségig kifakult, megkopott, görög-napszítta hitünk.
 
Ó ki segít végre talpra állni?  Müssen, können, sollen, wollen, dürfen, mögen módbeli segédgigék… Haben, werden, sein… időbeli segédigék? Lieben- a szív segédigéje… Szeretni, imádni, rajongani… Bolondulni, képtelen lenni nélküle élni, belebetegedni… Beleszomorodni… A segédigéket ordítom, a segédigét küldöm, segédeim az igéim. Ígérek és igézek, ragozok és várok…
 
Az én paradigmaváltásom már megtörtént. Az én lelkem lékein egy világ zuhant ki belőlem. Oktalanságok és gyermetegségek. Felnőttem… Készen állok új segédigéket tanulni… Vagy legalább is a régieket új felfogásban...-)))
 
   Ezt majd még egyszer pontosabban is meg kell írni… -)
 

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr67894331

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása