Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

Vidor: a szerelmes hal és a kutya...

2008. szeptember 05. - Cardinalis
Ha visszagondolok az elmúlt egy hétre, péntektől- péntekig, azt kell, hogy mondjam 168 óra alatt egy egész életet megéltem. Egy hete ilyenkor hozták meg az új hűtőm. Ezt L. Attilának soha nem tudom majd meghálálni. Egy hete ilyenkor izgatottan néztem az órám, odaérek-e a Vidor első előadására. Kár volt izgulni odaértem…
 
Fantasztikus egy heten vagyok túl. Pedig számomra nehezen indult. Bevallom, csak az igazán jó darabok tudtak lekötni. Volt, amikor elbóbiskoltam, főleg a nagyszínpadon… Majdnem az összest láttam, kettő kivételével. De erről majd később...
 
Először a munkáról. Makival közösen felosztottuk a hetet. Nekem annyival jutott több, hogy az „élő” adások után még interjúznom kellett. Így a másnapi bejátszások is elkészültek.
 
Jesszus, micsoda riportalanyaim voltak. Kútvölgyi, Kern, Rajhona, Csomós Mari, Bodrogi, Esztergályos Cilike, Gáspár Sándor, Nagy Zoltán, Bán János, Gálvölgyi, Hernádi Judit, aztán a fiatalabb nemzedékből Pokorny Lia, Zrínyi Gál Vincze, Ulmann Móni, Csányi Sándor, Lass Bea és a gyönyörű Kovács Patrícia. Rendezők Valló Péter, Kiss Csaba. Kritikusok, Szakonyi Károly, Metz Katalin… Félre az arcoskodással, egyszerűen jó visszaemlékezni…
 
Szóval nagy menet volt. Délután rohanás a díszletraktárban felállított, rögtönzött stúdióba. A Veszedelmes Viszonyok díszletei között!!! Aztán büfé és várakozás, ahogy beestek a művészek, akkor támadás, mikrofonnal, kamerával. Néha az öltözőben, de többnyire a büfé, mint szociális helyiség sarkában. Aztán ezek után le a nézőtérre. Nagyszínpad este héttől, kamara este 10-től.
 
Ezért írtam szerdán, a Vidor kizsigerel. A Vidor mint K. csábít, és nem tudok neki ellenállni. Vonz és hiába érzem magam édes gyermekének, aki imádja és szereti, egyszerűen a szájába tesz és befal. Imádom és gyűlölöm. Odi et amo... Hogy irigylem azokat az embereket, akik jeggyel jönnek, akiknek egy- két lenyűgöző estét jelent. És mégis, hogy sajnálom őket, hogy nincsenek benne, hogy nem tudják, mi van színfalak mögött, hogy nem látnak a Vidor torkába, nyelőcsövébe, nem tudják, milyen a Vidor Langenhals szigetein nézni a pepszintenger dagályát…
 
Nem látják a színészek igazi arcát, amikor kávét kérnek, e-mailt írnak, rosszkedvűek vagy boldogok, Nnevetnek és sírnak. Amikor összeráncolják a homlokuk egy általuk hülyeségnek tűnő kérdés miatt…
 
Jó szívvel emlékszem az egy héttel ezelőtti, A Csúnyára, Pokorny Lia svédszőke parókájára. Az Élet, Mint Olyan-ra, amiben Kern és Kútvölgyi tárta elém, mi vár egy középszerű házaspárra 30 év után. Köszönöm nekik, hogy emlékeztettek, az élet véges és az elszámolásnál a döntéseink miatt fogjuk jól, vagy éppen rosszul érezni magunk. Szeretném majd jól érezni magam…
 
Aztán ott volt KoMa-ék Plazmája, ami bejött, egyszerűen átjött. Élveztem minden percét. De bevallom, még Szinetár népszínmű-paródiája a Tisztújítás is kedves a szívemnek, főleg Hirtling István alakítása miatt. Botos Évámat is megemlítem, de sajnos most nem tudok lenyűgözve nyilatkozni. Hozták a formájukat. Énekeltem nagyapám slágereit, a műdalokat, de nem volt katarzis, csak egyszerű jókedv.  
 
A katarzist Csehov hozta A Szerelmes Hallal. Györgyi Anna, Bán János és a számomra immár a halhatatlanok közé sorolandó Mihályfi Balázs, valami olyat játszottak, amitől elájultam. Ez volt idén A Darab… Mint korábban a Bábelna, A Kulcs, A Portugál, A Mulatság, A Buborékok, A Vőlegény, A Prah, A Chioggai csetepaté, A Fösvény…  
 
A Szerelmes Halat, Kiss Csaba rendezte, és ő is írta, 12 Csehov novella felhasználásával. A Centrál Színházban látható, aki teheti nézze meg.
 
Minden benne van; férfi és nő, szerelem, evés, erotika, aztán az elmúlás, csalódás, csalás…
 
Ó, Anton Pavlovics! Ezt látni kéne… Látni, ahogy Mihályfi elmondja;
 

- Az egyszerű vöröszájú kárászt, bele kell dobni a tejbe, hogy elvegyük az iszapszagát. Egy napig benne kell tartani és amikor már majdnem tejföl lesz a tejből, akkor kivenni és RIPSZ- ROPSZ megsütni!!!

 

Mihályfi ott áll Györgyi Anna háta mögött, fogja annak kinyújtott kezét. Anna kézfeje, mintha a hal lenne, a féri hátulról szorítja a nőt, a nő mintha csak egy hal lenne mozgatja a kezét. Közben érzi a férfi közelségét, testét, forró leheletét és át is adja magát a szenvedélynek. Lenyűgöző, fenomenális, libabőrös vagyok, ahogy ezt írom…
 
 
Ez a színház, hölgyeim és uraim! Ez a szenvedély, ez az életigenlés! Mihályfi, Kodácsi nagyapámat kelti életre… Köszönöm neki!
 
Őszinte leszek, az angol arisztokrácia életről szóló két darab egy Maugham és egy Wilde, nálam csődöt mondott, hiába vonult fel bennük a magyar színházi élet színe és java. Főként Sommerset okozott csalódást, de a Bunbury-től sem ájuldoztam… Unalmasak, hosszúak, csattanó nélküliek. Keveset mondanak, legalább is nekem.
 
Ma még egy Goldoni vár rám… Valami azt súgja, ez is ott lesz majd a legjobbak között, de csak nyugtával dicsérem a napot. Holnap gála. Tavaly K-val néztük… Hiányzik.
 
Canon, ha azt mondom, őt szeretném visszakapni? De félek, nem lehet? Ha mindig is az volt ennek a blognak a célja, hogy olvassa és érezze, amit érzek, gondolok? Hm, kérted legyek őszinte! Tessék megtettem. Igen ez volt a cél, de a szándék kevés… Canon az én oldalam le van tisztázva. Az én oldalam egy másik lap, egy tiszta lap. Tudom, ugyanaz a füzet, de egy másik lap…
 
De nem akarom, hogy soha senki ne írjon rá, csak mert várok! Nem akarok örökké várni!
 
Most megyek készülni… Ma Goldoni mond valamit majd a nagyszínpadról. Akinek füle van, meghallja…
 
ui: K... kutya szeretnék lenni...
 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr48650011

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

linky 2008.09.05. 17:08:37

Ekkora szerelmi bánat közepette azért csapod a szelet más nőnek is. Ne sajnáltasd magad és ne akarj mártír módjára visszaszerezni valakit, akit egyszer már mélységesen megbántottál... Soha nem lenne már az igazi. Lépj túl rajta és kész. Emlékezz vissza te milyen voltál a nőkkel. Szállj magadba és rájössz arra, hogy megérdemled, ami veled történt.

lulu 2008.09.06. 10:16:51

Neked is linky?
Nekem is!
Milyen igazad van!
Tudod,de valakinek sirni is kell!

Röhej!

Nincs jó jó a szamár is Ez szép Zsolti!

Thargie 2008.09.06. 10:18:45

Hát, ha kutya szeretnél lenni, akkor ezt javaslom neked: halbot.haluze.sk/?id=4395

Tanulj meg talpra állni, és élvezni az életet! :)
Tudom, hogy nehéz, és tudom, hogy fáj. De az élet már csak ilyen, nehéz és fájdalmas. Mégis meg kell tudnunk találni benne a szépséget, az örömöt és idővel a boldogságot is.
Tudom, milyen nehéz dolog egész nap mások számára jópofát, a vidám fickót, a vagyányt eljátszani, aztán hazamenni az üres lakásba, és befeküdni az üres ágyba.
De egyszer minden rossznak vége lesz. Minden vihar után kisüt a nap egyszer. A legkeményebb tél után is jön a tavasz.

"Tavasszal újra kezdek mindent,
És elmesélem, mennyi minden van itt benn.
Neked, aki ugyanúgy veszed a levegőt, ahogy Én.
A különbség csak az a néhány költemény
Meg az a pár akkord, ami a gitárból
Meg a szavakból meg a vitákból
Meg a dobokba' lévő erőből
Néha előtör.
Pár akkord, ami a gitárból
Meg a szavakból meg a vitákból
Meg a dobokba' lévő erőből
Néha előtör.
Tavasszal újra elölről kezdem,
És a Titkaim madarát majd szabadon eresztem.
Hogy elékelje Neked, hogy milyen vagyok Én
És hogy Te vagy csak és ez a néhány költemény.
Meg az a pár akkord, ami a gitárból
Meg a szavakból meg a vitákból
Meg a dobokba' lévő erőből
Néha előtör. "

Ha már a Példabeszédeket olvasgatod, akkor jusson eszedbe a tékozló fiú esete. Akit bűne és arcátlansága után visszafogadott atyja, de már semmi sem volt ugyanolyan, mint előtte.

A beírásokat olvasgatva eszembe jut egy régi emlék. Ültem egy cimborámmal az apja kocsijában egy éjszaka, és mindketten keseregtünk picit a sorsunkon, miközben ez a dal szólt a magnóból többször is egymás után:

"Elmegyek, elmegyek, messze megyek,
Kék asszony elvitte a szívemet.
Nem maradt utánam más, csak egy dal,
Nem maradt utánam, ó, más, csak egy dal.

Szomorú kék volt az égő szeme,
Szomorú kék volt és beszélt vele.
Tudta, hogy nem látom többé sosem,
Tudta, hogy nem látom, ó, többé sosem.

Szomorú kék volt az esőtlen ég,
Elfordította már gyorsan fejét,
Elfedte arcát és elment hamar,
Nem maradt utána ó, más, csak egy dal.

Ha jönne egy asszony, ki engem keres,
Mondjátok meg, hogy a szívem üres.
Magányból születhet tán még egy dal,
Magányból születhet, ó, tán még egy dal."

Ugye emlékszel? :)
Aztán azóta mennyi jó dolog történt veled? Arra gondolj! :)

Canon 2008.09.07. 11:11:55

Bocs, nem akartalak megijeszteni...
A blog akkor szünik meg, ha te már nem írsz többet.
Lo so, che tu vuoi K. Voglio aiutarti!
K. szerintem is olvassa amit iránta érzel, de végig gondoltad, hogy egy idealista, hiper érzékeny, romantikus ember hogy fér össze egy gyakorlatias, precíz, mindent megszervező földön járó emberrel?
Visszakapni? -mindenre van lehetőség, de akkor NEKED gyökeresen meg kell változnod. Nincs több álmodozás, nincs több csajozás, nincs több művészkedés kilengés, maradnak a sztereotípiák. Földhöz ragadt rendes férj, 8-ra munkába járás, robot a családért és a szeretett nőért, nincs rajongás más nők iránt, éjszakai kimaradás. Vállalod? Ha vállalod akkor is csak akkor van esély, ha K. őrülten szeretett téged. Vannak férfiak akik álandóan lebegnek, de ez együtt jár egy magas IQ- val is. Az emberek olyanok mint egy nyitott könyv olvasni kell a sorok között. K.-kit szeret? a "művészeket" nagyon magas IQ-val régiesen szólva akiben van egy kis csibészség, vagy a "minta férjeket"? ( ezek csak érzések, és gondolatok, ha azt akarod, hogy elmenjek a blogról, csak szólj nyugodtan elmegyek )

Canon 2008.09.07. 20:16:14

Ha mégis összekerültök, nagyon sok boldogságot és kitartást kívánok nektek..........

linky 2008.09.09. 11:02:29

Igen, nekem is...
de mindegy... ezerszer megbántott már... és nem is ez zavar, hanem az, hogy megérdemelte, hogy ezt kapja az élettettől és még sajnáltatja is magát... Szánalmas...
Legalább valaki jól megleckéztette... nem tudom sajnálni Zsoltikát...

linky 2008.09.09. 15:25:06

hagyd ezt a bolgot... nevetséges.
Kata új életet kezdett, egy új férfial, aki talán jobban értékeli önmagáért.

Egyébként zsoltika tipikus példája a : "Kutyából nem lesz szalonna." mondásnak.

Soha nem fog tudni egy nőt maga mellett tartani élete végéig, amiről az ő elmondása szerint "álmodozik". Mert egyszerűen képtelen rá. Én sokat gondolkoztam ezen és ő nem képes egy életreszóló kapcsolatra.
süti beállítások módosítása