Még pulyák voltunk. Az élet kapujában; a Bessenyei György Tanárképző Főiskola kollégiumában. Egyik sokat nevetős, sokat iszogatós este Fisli Gyula barátomból tört elő - miközben Jimmyt ekéztük-, hogy azért egy nótája van. Egy olyan igazi. És Gyula dúdolni kezdte;

Szép volt, kibontott hajjal…

És mi rögtön folytatni tudtuk;

Ahogy táncolt, súlytalan… és szép volt, ahogyan várt rám, a párnámon kócosan… Még nevetett, amikor súgta; menekülj szabadulj innen, ez a város nem boldogít…

És bármennyire állt tőlünk távol, mindaz, amit Jimmy képviselt, legalább egy dalát mindenki fújta. Most, hogy befejeződött a tízrészes sorozat nem csupán valami avítt, avas nosztalgia beszél belőlem, de nyugodtan leírhatom, a youtube-on ezt a dalt indítottam el.

Amikor mi a kollégiumban felidéztük a dalt, akkor már tíz, hosszú év homálya ült az 1988-as Interpop fesztiválon és talán egyikünk sem sejtette, hogy micsoda Panama áll a siófoki "bulicska" hátterében. Hogy az ORI igazgatója, a főszervező, Bulányi László az öngyilkosságba menekült, amikor kiderült mindent is túlszámláztak. Kilenc-tíz éves pulyaként azt sem sejtettem, hogy a fehér ruhás szaxofonos lány, talán egyetlen hangot sem tudna kicsikarni a hangszerből, mert főállásban modell, meg a Bundesliga-loboncos, de arany torkú „király” szeretője, barátnője, alvótársa. A megfelelő rész aláhúzandó.

Félreértés ne essék, nem Zámbó Imrének készülök emlékművet állítani. Sokkal inkább annak az alkotógárdának, akik bebizonyították, érdemes olyan sztárokról is filmsorozatot készíteni, akinek sem életében, sem halálában sem sikerült a kanonizált, magyar alkotóművészek táborába bekerülni.

Jimmy élete ízig-vérig magyar sztori. Vagy inkább kelet-európai. A Jimmy-sztori döbbenetesen a miénk. Ahogy a Besúgó, meg az Aranyélet is. Szakács Tibi barátom, aki a nyíregyházi Retro Rádió atyja, rögtön hozzátenné, hogy nem szabad a nosztalgiafaktort elfelejteni! Ez a sorozat betalál a harmincasoknál, a negyveneseknél, de az ötveneseknél is. És bizony ez az utóbbi az a korosztály, akiket rá kell vezetni a streamingre, mert ők azok, (minél idősebbek, annál inkább) akiket nem tudott a Netflix, meg az HBO Max beszippantani. Ők azok, akik még mindig képesek a reklámblokkokkal teletűzdelt filmeket végignézni, és ők azok akik a leginkább rá tudnak csodálkozni arra, hogy a streaming esetén nincs reklám…

A nosztalgiáról pedig annyit, hogy a sorozat a hetvenes évek végétől egészen az új évezred első napjaiig enged bepillantás a magyar „kisemberek” hétköznapjaiba. A kisembert, most átlagemberként tessék érteni, mert Jimmy a négy oktávos torka ellenére is egész életében „kisember” maradt. A kisemberek kiskirálya. Fülbemászó slágerei, mélység nélküli dalszövegei, könnyen megragadtak az arra fogékony emberekben és milyen fura, hogy a mai napig sincs olyan vidéki lagzi, ahol a zenekar, vagy a Dj egy kis ovációért cserébe, ne játsszon le valamit a királytól. Egy jó asszony mindent megbocsát, Gyere sírj a vállamon, Szemeddel látsz… És még sorolhatnám.

Jimmy, Lajcsi, a népi pop bugyraiba leereszkedő (kapott is érte) Pataki Attila, „háromkirályokként” a legnagyobb sikerrel koncerteztek, a Dáridó az egyik legnézettebb produkciónak számított és bárhol hirdetett koncertet Zámbó Imi, ott biztosan telt ház várta, még akkor is, ha esetleg az alkoholgőztől már énekelni sem tudott…  

Az RTL Jimmy sorozata pedig arról is beszél, hogy ügyes kezek között egy ilyen „kisember” élete azokat is a képernyők elé ragasztja, akik soha, egyetlen pillanatig sem rajongtak a királyért.

Már a nyírpazonyi iskolában tanítottam, amikor a tanáriban Jimmy haláláról beszéltünk, és én a magam alig több mint 20 évével könnyedén vetettem oda; hát nem rázott meg a halála… Ezen az egyik tanárnő, aki nettó rajongója volt az énekesnek, meg is rökönyödött, mert szerinte óriási veszteség érte az országot…

Most a sorozat utolsó epizódja után éreztem azt, hogy valóban nagy a veszteség, mert nincs több epizód, egy kiváló sorozatnyi űr marad helyette.

És akkor beszéljünk az alkotókról meg a színészekről. Alig van köztük ismeretlen arc, új figura, mégis úgy ünnepeljük őket, mintha a semmiből ugrottak volna elő. A scriptet Zomborácz Virág, Akar Péter, Bárány Márton jegyzi, rendezők Kovács Dániel Richárd, Zomborácz Virág, Kovács István, a címszerepet pedig Olasz Renátó és Nagy Ervin viszi, parádésan. De valami csoda, amit művel Rainer-Micsinyei Nóra, Csákányi Eszter, Schell Judit. Sőt tessék nagyon odafigyelni amikor Gyabronka József, meg Alföldi Róbert tűnik fel a képernyőn, mert mindketten átlagon felül teljesítenek. Hadd tegyem hozzá, hogy a filmsorozat sikeréhez két szabolcsi gyerek, a már említett, Tiszavasváriba való Olasz Renátó, meg a nyíregyházi Thúróczy Szabolcs is nagyban hozzájárul, nem is beszélve a legendás modellt, Háfra Marit alakító Bíró Panna Dominikáról, aki Kárpátaljáról, egészen pontosan Beregszászról indult, hogy elvarázsolja a nézőket.

Az RTL iszonyú magasra emelte a mércét. Saját magával szemben is. Az Aranybulla körül kialakult anomáliák után el-elgondolkodtam, mi lett volna, ha egy ilyen alkotógárda kap pénzt, paripát, fegyvert, hogy egy középkori filmet forgassanak…   De már A besúgónál is azt éreztem, hogy a dac, az odamondogatás, az ellenzéki szerep jót tesz a művészeknek, a művészetnek, mert az olyan kreatív energiákat szabadít fel, amitől élni kezd az alaktás.

Tetszenek emlékezni Anatole France az Angyalok lázadása című művére? Hiába áll fel a mennyi és pokoli alakulatokból álló sereg a mindenható ellen, Lucifer végül nem vállalja, hogy a seregek élére álljon. Nem, mert ha nyernek, akkor azzá kell válnia, ami ellen egész életében harcolt…

Talán a Jimmy sorozat titka is ez, valami dac, valami őrült dac, ami repít, szöktet. Ez a csípős, kutyfasza paprikából font korbács, amit a csepeli betyár kacagva forgat a feje felett. Aztán meg leborul és sírni kezd. Esküdözik, hogy megjavul, de nem megy az könnyen faluhelyen, ezt már Bendegúz is megmondta. És megjavulni egy egész nemzetnek kellene, mert a mi operánk mindig operett, a királynőnk csárdás, a mi Jerry Lee Lewis-unk egy Fenyő, és ami Elvis-ünk egy Imre.

De hát a hátrányokból majd erényt kovácsolunk, ahogy az RTL alkotógárdája tette, egészen nem mindennapi módon. Ha szabad lándzsát törni a sorozat mellett, akkor most megteszem. Ha nem is Jimmy, de a Király sorozat egyértelmű rajongója lettem.