Apám ébreszt. Régóta. Néha úgy érzem olyan régen, hogy azt már meg sem érdemlem.
- Hogy vagy fiatal? – kérdezi frissen, üdén, még a hangja is beretvált, arcvízes, jószagú, én meg álmos vagyok, kívánnám hogy megforduló szemem még kacsintva nézzen szét, ködében csalfán csillogó eszemnek, és a…