Jól zongorázott. Mozart és Beethoven volt a kedvence. Szigorú németes életet élt. Magával szemben volt a legszigorúbb, aztán maga lett a mérce, így másoknak is szigorú embernek tűnt. Pedig bent a lelke mélyén félénk, szemérmes ember volt. A „lengyel” pápa hamar megkedvelte. Korán, viszonylag fiatalon ismerték meg egymást. Korán, viszonylag fiatalon kötöttek életre szóló barátságot. Amikor II. János Pál betegeskedni kezdett, úgy emlegették, hogy a „szent” pápa utóda lehet. Ő celebrálta temetési miséjét, nyitotta meg a pápaválasztó konklávét. Aztán történetesen neki szállt fel a fehér füst.

Szigorú életet élt. A tanítást nagyra tartotta. Gyakorolta is. Jó pedagógus hírében állt. Bonnban, Tübigenben, Münsterben tanított. Regensburgan egyetemi tanszéket alapított. Jól forgatta a tollat. Mintát mutatott újságírásból is. Communio néven katolikus folyóiratot alapított.

Az igazság embere volt. Nem tűrte a korrupciót, a hazugságot, elítélte a katolikus egyház középkori bűneit.
(Giordano Bruno ekkor sóhajtott fel a mennyországban; végre!)

A sok visszaélés, és gyűlöletes elhallgatás után elítélte azokat a papokat, akik fiatalokat, gyermekeket bántalmaztak. Küzdött az eutanázia és az abortusz, a születésszabályozás ellen, és a homoszexualitást is fenntartással kezelte.

Ellenzői a szemére vették, hogy tizenévesen a Hitlerjugend katonája volt. Azt már kevesen tették hozzá, hogy nem volt más választása. Gyűlésekre nem járt, majd ahogy lehetett, bátyájával együtt dezertált. Ellenzői nem túl kedvesen „Isten rottweilerének” nevezték. Szelíden tűrte.

2013-ban úgy döntött lemond. Az újságok találgatni kezdtek. Talán túl sok dologra derített fényt? Darázsfészekbe nyúlt volna? Meglehet, hogy az igazság bajnokát, arra kérték, hogy egy picit álljon félre? Fájdalmas lett az igazság? Ő csak szelíden ingatta a fejét és mosolygott; jobb ez így.

Benedek, mint annyi más titokkal együtt, ezt is magával vitte „odaátra”. Az a pápa volt, aki Európa védőszentjéről nevezte el magát. Az, aki szerette a macskákat és még jobban az embereket.
Ma fél tíz után egy kicsivel magához szólított az Úr. Szép hosszú, tartalmas életet élt, hiszen még a két világégés között, 1927-ben született.

Görögkatolikusként azt kívánom, hogy boldog nyugalmat és örök emléket készítsen neki a Mindenható.