Egy kedves ismerősöm írja nekem, hogy nem tudják elviselni a szálló port az utcájukban. Nagy az átmenő forgalom, az autósok nyomják neki, nem igazán törődnek azzal, amit maguk után hagynak; szemet, orrot, nyálkahártyát csavaró, facsaró, ingerlő, gyullasztó porfelhőt. Kérdezem, hol laknak? Mondja, hogy a Csongor utcának azon végén, ami „papíron", - "szerintük”- már le van aszfaltozva, de hát tudjuk, az írás sok mindent elbír. Mert nincs ott csak az a bizonyos ugar.

A Csongor utca nekem nagy kedvencem. Számtalanszor bicikliztem már rajta a Tölgyes utcáig. Tisztes szuburbán vidék ez, nagy és nem egyszer szépséges, láthatóan vastag pénztárcával készült házakkal tűzdelve. Jót tesz a szemnek. Vágynék ide. Közel az erdő, az imádott Sóstó. Aztán egyszer elkeveredtem a másik végére is és bizony meg is jegyeztem, ez bizony nem kerékpárnak, meg homokfutónak való vidék… Ott nincs aszfalt, csak a gépek hagyta zötykölődés. 

Az itt élők úgy várják errefelé az aszfaltot, mint vendéglátós a nyarat, de az a fránya szürkéskék kígyó csak nem akar megérkezni. Legalább is egyelőre. A felháborodottak már telefonáltak, keresték az illetékest, a lehetőséget, a kiskaput, már ott tartanak, hogy a WHO-nak írnak, de persze egyelőre minden lépésük egy újabb csalódás, meg pofon a szélben…

„Mit tegyünk?” – kérdezi az ismerősöm és ezer meg ezer válasz fogalmazódik meg bennem. Ha érzéketlen lennék azt mondanám, hogy amikor a kiköltöztél, megvetted a telket, akkor kellett volna alaposabbnak lenned. Nem hinni holmi, "majd lesz", "papíron már megvan aszfalt" dumáknak, mert nekem ez minden esetben átverés szagú. Aztán ott van ez a régi nóta, amit gyakorta fújnak ilyen és hasonló utcákban intő jelként; mi már 5-10-20-30-40 éve várjuk az aszfaltot…

Miért  kell várni?

A történet sokkal több tényezős, mint gondolnánk. Először is a város már 30 éve is le volt maradva az aszfaltépítéssel és azóta sem tudta bepótolni a hiányosságokat. Jön a régi, agyoncsépelt mondat, hogy az infrastruktúra fejlesztése nem tud lépést tartani a magánberuházások ütemével… Ezért érdemesebb ott telket venni, ingatlant építeni, ahol már van aszfalt. Csak ugye az meg sokkal drágább…   

Nekem az jut közben eszembe, hogy a bujtosi városrészen 2012-ig (sic!) kellett várni, hogy olyan utcák, mint a Nefelejcs, Mák, Géza aszfaltot kapjanak. A Belső körút, belváros felőli szakaszára meg úgy kellene egy komplett felújítás, mint sivatagban az eső, de egyelőre ez még csak tervben sem szerepel. A Bujtosi sétányok gyönyörűek, de úgy sikerült kiemelni a viacolorral kirakott ösvényeket, hogy a lezúduló esővíz több helyen nem tud elszivárogni. Áll az egyébként is döbbenetes állapotú úton a víz. Télen felfagy, nyáron meg medencévé változik… Senkinek sem jó… „A pesti tervezők elbaltázták” – jön a válasz és egyelőre forrás híján, csak húzogatják a vállukat az illetékesek…       

Persze azok az utcák lakói is a Városházától várják a választ, ahol az elmúlt hetek csapadékos időjárása miatt 30-50 cm-es rögtönzött folyók, tavak alakultak ki, akiknek a pincéje, garázsa, melléképülete víz alá került.

Bevallom több családi háznál is forgattam. Volt ahol nem is értettem, hogyan lehetett egy medencébe építkezni, de ennek ellenére nagyobb volt bennem az empátia, mint az értetlenkedés…

Akkor el tudunk valamit is érni? 

Egy biztos sok-sok éve látok utcák, emberek küzdelmét hatóságokkal, városüzemeltetéssel és képviselő-testülettel. soha nem felejtem el, amikor egy március 15-én azért álltam szőnyeg szélén Csabai Lászlóné irodája előtt, mert arról készítettünk anyagot, hogy a Tujafa utcában gumicsizmában jönnek az Orosi útig, csak ott tudják átvenni a cipőjüket.

- Nem tudunk mindent leaszfaltozni! Akkor sem, ha ezer ilyen anyagot forgat, mint a Tujafa utcában! – mondta a polgármester asszony az átlagosnál dühösebben.

És láss csodát! Ugyan messze nem a híradó hatására, de ma már a Tujafa utcában is aszfalton lehet közlekedni… De számos ilyen közterületet ismerek. A Sátor utca sztorija élő példa arra, hogy ha oda  költözik valaki, akkor vegyen egy összkerekes terepjárót is hozzá…

Hogy a címben felett kérdésre válaszoljak; szerintem nem a WHO-nak kell levelet írni egy ilyen ügyben. Minden önkormányzati képviselőnek van nyilvános telefonszáma, meg fogadóórája. Fel lehet hívni, meg lehet keresni. Élni lehet ezekkel a "modern" eszközökkel. (Én azért, biztos, ami biztos alapon, meg ugye a captatio benevolentiae miatt, egy üveg pálinkával, hölgy esetén bonbon-virág kombóval és egy nagy mosollyal felszerelkezve, keresném fel a térség képviselőjét, a városrész önkormányzati képviselőjét.) Ha a „többségi” oldalon ül, már előny, ha ellenzéki, akkor lesütött szemmel, együttérezve, de fel kell neki tenni a kérdést; képviselő úr/asszony, az XY utcában mikor lesz aszfalt? Van-e terv rá? Benne van-e az idei költségvetésben? Ha nincs, akkor el lehet-e érni, hogy útalap készüljön, hogy a városüzemeltetés rendszeresen kezelje stb.

Aztán lehet aláírásokat gyűjteni. Felajánlani, hogy az utca beszáll az útépítésbe. Érdemes konstruktívnak, asszertívnek, meg nagyon elszántnak lenni. Nem agresszíven, nem magas „C”-vel kezdve, mert tessék elhinni, ha a képviselőn múlna, már mindenütt aszfalt lenne, meg játszótér, meg body-park, meg Eiffel-torony, láncostul…  

Telek, ingatlan vásárlása esetén is érdemes ezeket a köröket lefutni. Ha pedig valamihez olcsón jutottunk hozzá, akkor érdemes elfogadni a keserű tényt, hogy bizony a kedvezmények ára van… Néha sok-sok évet kell várni, hogy az álmunk, az aszfaltozott, pormentesített műút valósággá váljon…