„Meglátta Kalüpszó,

isteni úrnő, s el nem tévesztette személyét:

mert hisz a nemmúló örök istenek ismerik egymást…”

(Homérosz: Odüsszeusz)

„Míg a férfi egy nőt keres sokban, addig a nő sok férfit keres egyben.” (Jung)

A férfi érzelmeiben inkább poligám, de animája a tudattalanja legmélyén monogám. Emiatt sérülékenyebbek a férfiak párkapcsolataikban... (dr. Nagy Magdolna)

Ha elindulnál, ha kifutna a hajód, csak ha mersz még álmodni, új vizekről, új tengerekről és végtelen óceánokról, na meg boldog szigetekről, kedves öblökről, csak akkor indulj neki. Ha nem félsz. Nincs benned semmi ami rettentene, ami eltántorítana, ami azt súgná, nem kell megpróbálnod. 

Ha naponta kártyázol halállal, kaszással és kacagod mily komoran veszik balga hivatásuk, akkor lépj a fedélzetre. Ha a világról lemondva, egy éjjel mégis úgy döntesz, hogy megpróbálod kicsíráztatni a beszáradt reményt, ha újból képes vagy imádkozni és mersz fennhangon beszélni az istenhez, akkor engedd le a vitorlát. Ha már nem vicsorogsz, ha már dúdolgatsz a zuhany alatt, ha hajnalban nem ébredsz vízben, verejtékben, ha a reggeli fény nem ér karikás szemmel a nád tövében, ha már nem csak a vadkacsa fiókában látod a kegyelmet, ha a temetők környékén újra megérzed a virágba borult szerelmet, akkor nézz a távol felé. Csak akkor szállj hajóra. Csak akkor indulj neki. Csak akkor, ha hiszed, hogy egyszer körbe érsz, ha titkon dédelgetve hiszed, hogy révbe érsz. Mert létezik a titkos sziget. Egy barlang, hol a „hókarú” rád vár… Csak akkor indulj neki, ha beoltottak a szirénének ellen, ha már csak egy régi nóta Calypso…