Alszol? Engem nem tud legyűrni ez az éjszaka. Izgága volt a hétfő és most a kedd kezdete is hangyás. Hogy tudok ennyit beszélni? Mit tudom én. Talán ez a sorsom. Kibeszélni. Kimondani. Levésni. Annyi élet, annyi tapasztalat, annyi tudás veszett kárba, csak mert azt az őrült mennyiségű gondolatot senki nem volt aki levésse.

Te, figyelj! Alszol? Adj még öt percet, aztán hagyom, hogy az éjjel tegyen magáévá. Képzeld elmentem biciklizni. Csak így a tó köré. Gondoltam, majd lefáradok. Képzeld, összeütköztem egy denevérrel. Kicsit káromkodott, mert megijedt, de azért képes volt korrigálni. Képzeld, a Holdat tigriscsíkos felhők takarták és már csak szerelmesek andalogtak a tó körül. Honnan tudom, hogy szerelmesek? Kéz a kézben, csókra csók… Nem tévedhetek...

Te, figyelj! Szerintem egyik sem tud úgy csókolni, ahogy te. Nincs meg bennük az a türelmetlen rezgés, remegés. Amikor az ajkad az ajkamhoz ért, mindig azt hittem finoman beszippantasz, oda szíved legmélyére, oda ahol egy bársonykanapén csak nekem készítettél fekhelyet.

Ne aludj még! Az olyan mintha itt hagynál, itt egyedül ezzel a száz mömaxos szatyornyi érzéssel. Na látod, ezért nem fogynak el a szavak, ezért nem fogynak el a mondatok. Emlékszel még a nagy gardróbszekrényre? Kidobáltam egy csomó ruhát, lett hely benne bőven. Ideférne az életed. A nem használt cipőktől, meg minden kacattól megszabadultam. Igen, ne nézz ilyen kérdőn, az összes rossz szokástól is. Kivettem őket Dombrádra és egy délután elégettem az összest. Most jobb-e? Igen. Sokkal.

Te, hallottál a Szent Rita kilencedről (link)? Most futok majd neki másodjára. Elsőre nem ment. Három és fél napig nagyon erős voltam és nagyon határozott, aztán eltörtem, megtörtem, magamban sem hittem. Szégyellem. Mint, amikor apámtól megkaptam az első atyai pofont.

Bár ma már tudom, hogy nem a pofontól kell félni. Hanem a semmitől,  a hangtalanságtól, a csendtől és a közönytől… Ma már tudom, hogy amíg villámlik, mennydörög, addig bármi lehet, de ha nem kel fel a Nap, ha nem remegnek tovább a csillagok, ha nem hullámzik többet a tenger, akkor már mindegy, hogy az ember nappal vagy éjjel teker, nyomja a pedált… A csillagos ég felettem, kis (erkölcsös) piros bicikli alattam…