Indulj…
Korán ébred. Egyébként ismét korán hajnalodik. Mint tavaly. Akkor minden hajnallal barátságot kötött. Most ismét név szerint ismeri majd a tavaszi és nyári hajnalokat. Gipszelt láb megvan. Furcsa módon, ahogy hagyta. Alatta párnák. Így a magasban. Így kényelmes. "Nyugodtan" a helyzet változatlan… Illetve mintha megnőtt volna a gipsz… Vagy csak a lába ment össze. Megátalkodott mosoly. Jössz te még le arról a bal lábról, piszkos gipszből készült spanyolcsizma. Lábujjakat átmozgat. Ötöt számol. A mozgás nem fáj. Jónak indul. Konyháig két bottal mutatványosan. Liheg, érzi, hogy a lábemelgetés miatt, egyre több helyen jelentkezik izomláz. Konyhában teát főz, napi hírek után kutat. Az újságíró olyan mint egy kutya, mindig valami lerágni való csont után kutat. Gipszben, vagy gipsz nélkül mit számít.
Intermezzo: Aztán a csészével a kezében áll féllábon. Kakas-darumadár. Néz erősen Debrecen felé. Szuggerálja a nagy semmit, hogy vajon jó napjuk van-e arrafelé a pulyka-kakasoknak, láthatják-e, megpillanthatják-e Miss Elfejlődtünket…
Mondom fogság ez a gipsz. Börtön. Kényszerpihenő. Ajánlkozna a kripli, hogy bármit megcsinál, ír, szerkeszt, küldjék neki a melót. Távfelügyelettel. Nevetik. Ülj le. Ne ugrálj. Tedd fel a lábad, nézz, olvas. Kösd le magad. Ne járjon az agyad. Ne túráztasd. Tök felesleges.
Megint hétfő. Megint élek. Ugyanaz a kör rendel. Mi más lehetne. Ugyanaz a szív. Ugyanaz az érzés. Ugyanaz a lázadás. Ugyanaz a forradalom. Ugyanaz az ember. Talán bölcsebb, talán okosabb.
Aztán a lába nyugtatja le. Újra szűk a gipsz. Magasba kéne rakni. Lábujjakat átmozgatni. Lecsendesedni. Imádkozni. Bármit, amitől gyógyul a test, gyógyul a lélek. Ép testben, éppen élek…
De tartják bennem a lelket. Nem a Miss Forget it, de akadnak szép számmal, akik képesek feltenni azt az egyszerű és mágikus kérdést: hogy vagy?
Egy hogy vagy?-ban benne lehet a szív, a lélek. Benne lehet a gyógyszer, a remény, a megváltás. Hogy vagy? Mindened megvan? Vigyek valamit?
Hogy jobban legyen bekászálódik a fürdőkádba. A törülközőt megint elfelejti. Cifrázva engedi a vizet. Hogy vagy? Neveti a maga maga keserűségét. Aztán 3 nap után borotválkozik. A szőr alól elbújik az arca. Itthon vagyok…
Este…
Ki-ki nyugalomban. Én persze most sem. Nincs itt nyugalom, főként ha az antennák jeltelen sistergést vesznek. Pedig szép ez a március. Nagy, büszke és vagány. Nagy mosoly. Nagy szabadság, hogy bármit álmodhatok…
