Amikor arra gondolok, hogy fele ennyi idősen hányszor fogadtam meg, megváltom a világot, akkor elszégyellem magam. Amikor fele ennyi idősen elpityeredtem a Hair-en, Belmondo Profiján, vagy éppen a Fábri Zoltán Ötödik pecsétjének, világos üzenetén, tiszta voltam és tudtam mit kell tenni annak érdekében, hogy a világ jobb, élhetőbb és nyugodtabb hely legyen.

 

Most attól félek el fogjuk cseszni az egészet, el fogjuk szúrni az utolsó esélyünket. A szemünk előtt lesz a világ embertelen, pokoli és szégyellnivaló. A leginkább felháborító mégis az, hogy az hogy semmit sem teszünk, megyünk a vágóhíd felé, néma birkák és az összes tevékenységünk kimerül a reménykedésben.