Talán néhány mondattal is körbe lehet írni a létezést. A legrövidebb kisregénybe is beleférhet az isten. Végül is egyetlen szó is elég, hogy a teljességet kivetítsük agyunk apró mozijában... Mit akarunk még? Hosszú végtelen litániákat? Soha véget nem érő imádságokat,…

 Ki sem mondani a szavakat, nyelvek mint kígyók, Hol kergetőznek, hol otrombán perelnek; Szeretni egymást, mint rátarti istenek, Vagy állatok, kiket kifőzött ösztönök vezetnek... Foltot nevettél a szívemre, mint árnyékban Fogant gyermek, bogárlábakon kitinsarkantyút penget...…