Néha a legsetétebb éjszakám is olyan tökéletes, mint egy Bach vagy éppen Mozart darab. Itt él bennem a Forman álmodta zseni, Wolfi a rózsaszín hajával, és a banális nevetgélésével. És él bennem egy másik Mozart, akinek nincs arca, nincs emberi formája, csak valami zenébe öntött, hallható rezonanciája, mely színtiszta harmónia, amire nincs szó, legfeljebb kottajegyek. Ki kell mondani, Mozart egész kurta, furcsa életével és az utána maradt dallamvilággal a megváltást szolgálta. Ott kell ülnie az atyaisten jobbján. Sunyin mosolyogva, majd lázasan a misebortól, új és új operákkal kell megörvendeztetnie az értő, mennyei közönséget. Wolfgang Amadeus már életében olyan közel került a transzcendenciához, a tökéleteshez, a végső harmóniához, amire alig van példa a művészettörténetben. De ha két életem lesz, sem tudom majd Mozart tökéletességét olyan érzékletesen visszaadni, mint Kányádi Sándor tette az örök versben:
Menjen innen kis vörös gömböc
rúgott felé a fitos kis kóristalány
és wolfgang amadeus mozart
a megszégyenítéstől még vörösebben
kioldalgott az öltözóből
a gnádige frau nem győzte várni
a kocsi nemsokára visszajön
hajolt földig a cseh portás
és wolfgang amadeus mozart
kilépett az utcára
föltekintett a csillagokra
a csillagok épp akkor kezdtek
fürödni a fölérkezett muzsikában
és wolfgang amadeus mozart
megtörülgette homlokát
és nekivágott gyalog
dunából tengerbe
ki az óceánra
úszik a koporsó
zene a vitorla
Mit szólhat isten amikor
heréltek zengik az ő dicsőségét
csupa semleges hang neutrum
neutrum neutru-u-um
Mondják sőt írja az histoire de la musique
encyclopédie de la pléiade egyébként
kolozsvárott a vasile alecsandri tíz szám alatt
lakó dr schuller rudi barátom bárkinek aki
franciául nem értené szívesen magyarra
németre vagy románra fordítja azt a részt
hogy a nagy utazók les grands voyageurs állítása
szerint a legistenhátamögöttibb les plus lointaines
civilizációk bennszülöttei akik a szomszédos
törzs tamtamja iránt is teljesen közömbösek valának
egyedül mozart zenéje hallatán kezdték
hegyezni a fülük...
ui: elárulom, Denys Finch Hatton ma éjjel ismét Karennál járt, együtt nézték a csillagokat, miközben Mozart zenéje lebegett a vízek felett...
