Egyszer Isu, szobatársam a fősulin, azt találta mondani, hogy amikor eleget ittam, akkor írjak verset. Amikor a szesz pucérra vetkőzteti a lelkem, akkor fogjam meg a tollat. Fél kettő. Limonádét szürcsölök. Az alkohol hegyekben a nappaliban. Mégis csak egy pohár vörösbor csúszott le. Az Erdős Józsitól röptében megszerzett felső légúti kórságot is fekete teával gyógyítottam… Pedig elkelne valami eget rengető május elseje. Mint szűz nyüvő bátor gyermekkoromban, amikor Sz. Noémit még azzal szédítettem, ha felül a Göncölszekérre, körbejárom vele a világot. Lehazudtam a bugyiját, hófehér jaguár…
Nem szerettem sakkozni. Apám megtanított a lépesekre, de hogy kombinációkat álmodjak meg, hogy lépésről lépésre végigszámoljam a játékot, az nem ment. Egy bábu, egy lépés. Apám előnyt adott, akkor is kikaptam. Hisztiztem sírtam. Jó pedagógus volt, tudta bele kell nyugodnom; egy játékban mindig vannak vesztesek is. Ma már lassan sakkozni is megtanulok. Gondolkodom, érdekelnek a feladványok, kombinációk, variációk egy témára. Ma már akkor sem esek kétségbe, ha a szerelmem, a királynőt elveszítem. Milyen fura, hogy Stefan Zweig annak idején nem vett rá a sakkozásra…
A szemem leragad. Nem is én írok, a szavak csak idepattannak a képernyőre. Korán szerettem volna lefeküdni, de válság van. Energiatakarékos izzók bámulnak rám, álmosan, sárgán. A notebook énekel és elviseli, hogy folyton ütöm a billentyűket. Ezt most ki kellene törölni. Még szabad asszociációnak sem jó.
Vajon Vilmos jól alszik? És Katie? Van legény, leánybúcsú? Vagy a kamara már szigorú alvást írt elő… Amikor Vilmos édesanyja meghalt, azon az éjjel egy dán diszkóban voltam. Szép, nyárvégi éjjel borult Tommerupra. Boldog voltam, csillagokat reggeliztem és szivárványt ebédeltem, vacsorára pedig szerelmet faltam. Akkor még azt is útszéli bódékban vettem. Elég volt, ha egy fehér szalvétába csomagolták, már szaladtam is vele… Aztán éjjel, amikor bekapcsoltam a tv-ét, meredt tekintettel bámultam, hogy kórházba szállították, hogy az állapota válságos, majd röviddel ezután hivatalosan jelentették be, meghalt… Lady Di halott… 1997. augusztus 31-ét írtunk… Nem is hiszem, hogy ilyen kristálytisztán emlékszem a képsorokra…
Holnap? Ma? a nagyobbik herceg megnősül. A nagyobbik, aki annyira hasonlít az édesanyjára. Én meg valami rendkívül fontos sajtótájékoztatón ülök majd és azon elmélkedem, hogy mi az értelme, a világmindenség, meg minden…
A lelkem, szívem építési terület, kérlek, óvatosan lépkedj, vigyázz a szögekre, drótokra! Kérlek vigyázz magadra!
(zene: Hanne Boel: Broken Angel)
