Amikor tanár néni azt mondta írjunk fogalmazást a romantikáról, én fullra kétségbe estem. Először is azért, mert ki nem állhatom, hogy mindig hülyeségekről kell fogalmazást írni az iskolában, meg egyébként is, a rosseb se tudta megmondani, mi a fene az a tanár néni által olyan sokat emlegetett romantika. Hazamentem, de a spanok se tudták, apu, anyu meg kétségbeesetten hívta át a szomszédokat, de az utcában egyetlen olyan ember sem akadt, aki találkozott volna már ezzel a romantikával, vagy mivel.
Szóval szinte az egész utca elkezdett tanakodni. Volt, aki azt mondta az hót romantikus, ha Barátok közben Berényi Miki csókolózik. Anya szerint romantika volt az is, amikor apám egyszer, úgy de, de úgy berúgott, hogy hazaérkezve, fogta magát és egyszerűen belepisált a cserépkályhába, miközben azt vonyította szegény anyunak, hogy egy jóasszony mindent megbocsát.
De főként az a romantikus, Irénke néni szerint, aki anyu legjobb barátnője, amikor nincs otthon az a böszme férje és a postás a családi pótlékot két nagy nyelves puszival, meg egy jófajta – így mondja - fenékfogdosással adja át neki.
Hát nagyapó szerint meg, az igazán romantikus, amikor neki egy disznóvágás alatt háromszor sikerül berúgnia úgy, hogy nagyi nem tud ellene semmit tenni, mert ugye a vendégek előtt mégsem vághatja fejbe, ahogy szokta a nyújtófával, szegény Géza papót.
Margit néni nagy sóhajtások közepette, könnyes szemmel, azt mesélte el, hogy neki az volt igazán romantikus, amikor a megboldogult férje – részegen kifeküdt a 41-esre és elgázolta egy kamion – amikor az ura egyszer, benyomva mint a rajzszög ruhástul ült bele a kádba, majd miután a vastag kötött pulóverétől és a nadrágjától nem tudta betusfürdőzni a testét, hót vizesen a konyhába caplatva azt ordította, vegyék le róla búvárokat.
Szóval a felnőttek sok fura dolgot mondtak a romantikáról. Szerencsére találtam apukám régi lemezei között egy nagyon karcosat, amin egy fura ruházatú csávó állt. Erre a lemezre az van írva; Komár László - Halványkék szemek.
Na ezen a lemezen van egy nóta, aminek az a címe romantika. Én ennek a nótának, most tanár néni kedvéért, idemásolom a szövegét.
Kedves, elviszlek oda, hol senki sem ismer, de értem a szót,Hol esténként ringató tengerről dalolnak altatót.Az álmok szerények,A hálók erősek,Ott ritka szó a romantika.A part menti sziklákra szőlő és magányos ház tapad,Az örök szél ráncosra gyűri a tengert s az arcokat.A napfény megéget,A vágyak kiégnek,És porráhamvad a romantikaOtt délidőn nem mozdul más, csak a megkötött csónakok,S egy eleven képeslap eltúlzott színeit láthatod.A fények kemények,Az árnyak elégnek,És éjjel éled a romantika.Majd felhevült part ölén szeretlek forrón, míg tart az éj,S a meztelen tengerben hűvösen fürdünk, ha véget ér.A csókom sós lesz,És hidd el, jó lesz,Mert néha kell a romantika.
Szerintem nagyon szép, de a spanok szerint meg nyálas. De ha ez nem a romantika, akkor szóljon má’ tanár néni, mer' akkor írnom kell egy másik fogalmazást, mer' nem akarok karót, mint a múltkor.
Az egész család nevében csókolja:
P. Zsoltika 6. bé osztályos tanuló
