Hetek telnek el anélkül, hogy lenne hangom. Megtartom a véleményem. Látok, de nem beszélek, nem írok, hagyom, hogy átzúgjon rajtam a világ, akár a napszél. Csak a belső tekintetem fordítom a szemtelen neutrínók után és valahol nagyon mélyen ujjongok, élek. Ma már ennyi is…