Mert csak akkor érzem magam embernek, amikor a végtelenre állítom a szemem fókuszát, amikor az építkezők fraktálszerű mozgását bámulom, amikor vers, szózat és taps hangzik. Csak akkor vagyok büszke, amikor a háromszínű lobogónk az égbe kúszik és alatta egy honfitárs, velem…