Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango...  Talán Prágában történt. Húsvét volt, húsvét vasárnap. Reggel csengettyűk hangjára ébredtem, aztán rájöttem, ezek a filigrán, prágai csengettyűk, harangok... Most ellenben sem csengettyű, sem harang. Néma az este, mint…

nekem ez jutott eszembe...

Majd megjönnek a vendégek, nagy tömött sorokban, engem jönnek köszönteni, engem jönnek mosolyogni és irigyelni. Majd megjönnek az angyalok és apróbb istenek, hogy lássanak. Poharukba Irsai Olivér, Cserszegi fűszeres és Hárslevelű kerül, saját kezemmel szaporítom a szót, a bort…

Ösvény, csapás vagy csak egy kecses, félénk őzike nyoma? Egy szomorú fűz megdőlt, ez lesz az én Pisai szomorú ferdém. Annak a tetején ülök majd az idők végéig és várom, hogy valahol a Tokaji boszorkányhegyen füst szálljon fel. Vajon Goethe megtanulta Lipcsében, egy duhaj…