Nézem Gődényt. Nézem, hogy ő maga sem tud mit kezdeni azzal a néhány száz, ezer(?) fős „tömeggel”, amit ő hívott ki az utcára. Nézem a szerencsétlenkedést a hangosítás nélküli lózungokkal,  stratégia nélküli indulatokkal. A műdoktor nem az utcára, hanem a napsütés és a kora tavasz ellenére is jégre…

Kifújta felőlünk a mocskot a tavaszi szél. Most ragyog a Nap és a hűvös suttogás ígér fűt-fát… Az ember belemártja az arcát ebbe az izgága remegésbe, ebbe az édes fénybe és nem hasonlít, nem emlékezik, hagyja, hogy a most legyen. A pillanat művészete. A most semmisége. Hagyja, hogy ez a másodperc…

Nem leszek népszerű a véleményemmel. Nem leszek népszerű, mert sopánkodni, ujjal mutogatni szeretünk, de ha saját magunknak kell cselekedni, a saját kis megszokott életritmusunkon kell változtatni, netalán önmagunk korlátozni, esetleg (horribile dictu) pénzt áldozni valamire, akkor a legjobb szándék…

Ki lehet törni a mélyszegénységből? Lehet-e sikeres, tehetős vállalkozó egy közmunkásból? Átmegy-e a teve a tű fokán? Nehéz és talán megválaszolhatatlan kérdések. Ez a tarpai mese, amit valójában az élet írt azt bizonyítja, hogy az első két kérdésre egy határozott igen a válasz! Nagy levegő,…

Egy ideig haragudott Popper Péter Pilinszkyre. Egy ideig rágta magában, amit a filozófus-költő keményen odavágott neki, hogy „nem szereti a pszi-vel kezdődő hivatásokat, mert azt hitetik el az emberekkel, hogy minden emberi problémára van megoldás. Pilinszky szerint ebben nemcsak tévednek a…

Ülj le mellém, valamit mondok/Szomjas vagy látom egy üveg bort kibontok, figyelj! Figyelj! Egy üveg bort kibontok… De milyen legyen az a bor? „-Édes…” Jön a hervasztó válasz, és persze eszembe jut, hogy nagyapám ennek a szónak ellenpólusaként, hogy tudta olyan jó ízűen kortyolni a bátori, homoki…

Néha azt hiszed mindent is láttál már. Néha azt hiszed, hogy az élet dolgai nem képesek furcsa érzelmeket kiváltani benned. Aztán a munkád úgy hozza, hogy talán a tél leghidegebb napján eljutsz egy családhoz, akiknél minden olyan kicsi, mint a kis herceg bolygóján. A konyhában alig tudsz…

Még három hét a tél. Megmondta az Időkép. Még 21 nap és itt a tavasz. Tegnap? Tegnapelőtt? Felhangzott a meztelen erdő felől a nyitnikék, bár a fák egyelőre csak alvó gereblyék. A szélben kalimpáló ágaik meg-megkarcolják az eget, hogy belőle hol eső, hol dara szemerkél. A mindig gyászoló varjak épp…

"Wenn du mich zähmst wird mein Leben voll Sonne sein. Ich werde den klang deines Schrittes kennen, der sich von allen anderen unterscheidet." Nem lehetsz szebb mint a felnid, nem lehet selymesebb a bőröd, mint a full-leather kárpit és a szempillád már nyolcdében pislog a világra, csak a lelked…

Ismét Horvátországban főznek a Nyíregyházi Ízkirályok. A szabolcsi mesterszakácsok a januári segélyakciójuk után, február 14-én, újra magyaros ételekkel kívánják meglepni a földrengés sújtotta térség lakóit és a helyreállításban közreműködő csapatokat. A nyírségi séfek tervek szerint Hrvatska…