Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

56'-os bőröndből a magyar fiatalokhoz!

2019. október 23. - Cardinalis

sztalin-szobor-darabolasa-1956.jpg

A Fillér utcában, 1956 után, minden október 23-án délután lehúzták a redőnyt. A polgári lakásban, szabadságszerető ősdemokraták gyűltek össze, akik egy országot gyászoltak. Egy országot, amelynek nem sikerült a hőstett. Egy országot, amely nagyot álmodott, csak éppen kuszán, magyarosan, operettesen, fel sem ismerve a realitást, a szigorú nemzetközi helyzetet. De tovább nem mehetett, a Rákosi-rendszernek buknia kellett. Ma már tudjuk, egyetlen diktatúrára sincs örök garancia, a legsötétebb, a leggonoszabb eszközökkel gúzsba kötött nemzetek is képesek megszabadulni a béklyótól, láncoktól, bilincsektől mindentől, ami elnyom, ami hazudik. A valóság, az igazság kifakad, kiszakad, előbújik a legmélyebb barlangokból, a legpenészesebb, miazmás börtönökből, kegyetlen munkatáborokból.

A Fillér utcában egy ilyen, csendes, gyertyás megemlékezésen, ott lehetett tizenévesen édesapám is. A legenda úgy tartja, hogy az akkor még fiatal, harmincas éveiben járó Antall Józseffel is találkozhatott. Vagy így volt, vagy nem, de ha mégis, akkor beleszagolhatott apám abba, hogy mit jelent a rendszerkritika, mit jelent a szabadság és mit jelent független, demokratikus, szociáldemokráciáról álmodó emberek között emlékezni. Örök élmény.

A magyar történelem nem a győztesek történelme, nem a szerencsék szerencsés láncolata. A magyar történelem az árulás, a békétlenség, a megosztottság, a rabság, a függőség, az elnyomás, a diktatúrák történelme. A magyar történelem az emberiség csorba, rossz tükre, amely egy heterogén ország képét mutatja nekünk.

56’ megítélése sem egységes; nincsenek benne szentek és angyalok, de van benne valami ösztönös, indulatos, változni, változtatni akaró, van benne valami vérrel írt, valami tisztaság- és szabadságvágy. Van benne valami, ami előtt mélyen fejet kell hajtani. Dávid akkor is megérdemel egy tapsot, ha ebben a történetben történetesen Góliát nyert.

És most venni kell egy nagy levegőt és a mindig új fiataloknak kell mesélni, mantrázni, hogy kedves gyerekek; 1956-ban, október utolsó hetében és november első napjaiban a magyar teenagerek voltak az egész földkerekség legmenőbb, legvagányabb, legbátrabb fiataljai.

Ők voltak a legkúlabb srácok!

Ha lett volna face és insta, velük lett volna tele a világ!

Mert azért az offline média velük is volt tele!

1080514_3f2ad98a2b8d489846b0c9f0311214ef.jpg

És akkor most egy perc néma csend a szabadságért és örüljetek, hogy ma már az a legnagyobb gondotok, hogy hol fogtok tanulni Európában, meg hol fogtok dolgozni Európában!

Tisztelet a HŐSÖKNEK! Éljen a magyar SZABADSÁG, éljen a HAZA!

1956-tuntetes-kerekpar-kossuth-utca.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr6415254052

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.10.24. 03:09:52

Rákosi rendszere nem 56 miatt bukott meg, ezt tegyük hozzá. Hanem mert leváltották Moszkvában.