Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Ugyanaz a hajnal, ugyanaz a nap...

2019. október 20. - Cardinalis

- Hát sütne nekem egy kis halat? Kulimásszal, meg krumplival enném! Maga annyira dicséri a konyhabéli képességeit? Vagy tudja mit? Ne legyen minden olajszagú, készítsen nekem tejszínes rákot. De rizstejszínből legyen. És abból a finomabb rákocskából! – mosolygott a lány és nem is kért, parancsolt, mint egy királylány. Kedves szemtelenségébe kérlelhetetlenség vegyült és a férfi horizontja felett úgy lebegett, mint egy vörösbe öltözött felhő.

Nincs mese, aminek meg kell lenni, annak meg kell lenni. Ami meg akar történni, az meg fog. Legyőzi a lehetetlent, a hihetetlent és egyszer csak ott áll az ajtóban. Na ezt hívjuk csodának. Nem sok az esély rá, de egyszer-kétszer minden ember életében megtörténhet és akkor nem lehet azt mondani, most fáradt vagyok, most dolgoznom kell, most éppen benne vagyok valamiben. Akkor menni kell, akkor fel kell kelni, fel kell állni és kitárni a szíved, a lelked és ordítani: ha eddig nem éltem, akkor most fogok.

És hagyni, hogy történjen. Éjjel és nappal, összekuszálva életet, sorokat, sorsokat. Mert nincs időd, egyáltalán semmi időd sincs. Kapkodva megéled a csodát, megtörténik és aztán csak merenghetsz, hogy ennyi, csupán ennyi jutott. De akkor már késő. 

By the way... Gondolkodtál már azon, hogy melyik lenne az a nap az a életedből, amit jutalomként megkaphatnál és mostantól örökkön-öröké megismétlődne?

Én biztosan tudom…

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr1015240510

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.