Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Kompromisszumok nélkül

2019. augusztus 05. - Cardinalis
When all the world is a hopeless jumble
And the raindrops tumble all around
Heaven opens a magic lane…

Ma este nyugodtan vetkőztessük le a lelkeinket. Nem kell póz. Nem kell önmagunkhoz írt élet-ballada. Nem kellenek kegyes és kegyetlen hazugságok. Könnyen, erőlködés nélkül jönnek így majd a szavak. Éveket, rangokat, hiúságokat úgy töröljük le magunkról, mintha csak az út pora lenne.

Ebben a nyamvadt mélyrepülésben, ebben a túlfeszített izgalmi állapotban, ebben a magamnak csinált vesszőfutásban délelőtt egy pillanatra észrevettem az élet kegyelmét. Két éve már, hogy minden pillanatom a tavaly ilyenkorhoz hasonlítom. Tavaly ilyenkor ezen az estén sírtam. Tavaly ilyenkor ezen az estén megjelentél a semmiből. Tavaly ilyenkor… És sorolom a jeles napokat, kívülről tudom mindet… Az elmúlt két év összes másodperce úgy él bennem mint ajándék és büntetés.

És tavaly ilyenkor sem volt nyár, csak munka, izzadtság és álom nélküli éjszakák.

Apró perverzió, ahogy az egyre elhatalmasodó nyugtalanságban észreveszem a korral, pénzzel, kilókkal, álmokkal küzdő pasit. Észreveszem magamban a férfit, akit hajt a becsvágy, aki még mindig akar valaki lenni, akinek jól esik csöndesen számba venni a parányi bolygóját, a három vulkánnal, a dobozba zárt báránnyal és a rózsával, ami úgy tűnik bimbót nem, csak tüskéket hoz. (És én ezekből a tüskékből készítek koronát magamnak…) Szóval elkezdtem tisztelni ezt a férfit, aki esténként a bujtosi pályán görcsbe rándult ököllel fut versenyt az élettel.

Meghajtom a fejem, az éjjel imádsággal álmot kereső előtt…

Szóval csak annyi történt, hogy egy pillanatra megadta az ég, hogy kívülről láthassam magam. Egy pillanatra észrevehessem ebben a fizimiskában is benne van Jézus arca… Láttam kívülről magamban a türelmetlen szerelmest, a kétségbeesett férfit, a magánnyal dacoló kapitányt, a háborgó tengert altatóra oktató, elfuserált kántor-tanítót.

És, ahogy így néztem magam, arra gondoltam, talán egy másik bolygón, egy másik univerzumban nagyon szereted ezt az embert, ha még ebben az elfuserált párhuzamosságban is ennyit jársz a fejemben.

Ui: Uram! Legboldogabb az, aki kompromisszumok nélkül éli a világát, akinek soha nem kell megalkudni, mert nem fél, nem retteg csak bízik, csak bízik Tebenned…   

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr2114997034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.