Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

Ma sört iszom, holnap nem lesz?

2019. április 17. - Cardinalis

2003. április 12-én szavaztunk. Nekem az maradt meg, hogy sütött a nap, de fújt a szél. Reggel mintha még felhős is lett volna az ég, aztán kitisztult. Meg valami rémlik, hogy Jancsó Miklós az akkori infulencer-értelmiségiek meghatározó alakja egy televíziós beszélgetésben nem rajongott az Európai Unióért. Emlékszem, azzal érvelt, hogy Magyarország másodosztályú tagja lesz a közösségnek és ki akar az NBII-ben focizni, ha lehet a profi ligában is? Rá egy évre, május elsején teljes jogú tagok lettünk. Alig egy héttel korábban, életemben második alkalommal vigyorgó arccal járkáltam Brüsszelben. Nagy kamerával, nagy állvánnyal sétálgattunk és forgattunk. Linzi, Rubi Gergő, meg jómagam. Iserlohnból indultunk, kora reggel, hogy estére oda térjünk haza. Egy vargabetűvel Maastrichtot is érintettük. A fiúk javaslatára bekukkantottunk egy Coffee Shopba is. Ha valaki járt már ilyen intézményben, tudja, hogy ezek a legalizált fertők a rothadó liberalizmus és hedonizmus, sötét mágiától terhes szentélyei. Van az a társadalom, ami ezt is elbírja. Van az a társadalom, ahol ha azt mondják, egy pohár bor, sör még belefér, akkor aki vezet, maximum ennyit iszik. Nálunk egy kortyot sem szabad, mégis tavaly 27 ezer ittas vezetőt kapott el a rendőrség… Huszonhétezer időzített bomba? Ők az éretlenek ott a bohém Nyugaton, vagy mi?

Mellékzönge, Westvleterenben...

2007-ben szorosabb barátságot kötöttem az apátsági sörökkel. Akkor jártam harmadjára Brüsszelben. Akkor tanultam meg, hogy ugyanazokból az alapanyagokból: árpamaláta, komló, víz csodákat is lehet főzni, nemcsak sörnek csúfolt löttyöket. Ypres-t addig a történelemkönyvekből ismertem. Emlékszem a mustárgáztól égett katona elborzasztó fényképére… Ha ma valaki arra jár, sokkalta inkább boldog vidéket talál. A GPS-be, a Vleteren szót érdemes beütni és az apátságig hajtani.  Ez a Sixtus-apátság, egészen pontosan a Donkerstraat 12. szám alatt található. Hogy miért kell ide zarándokolni? A sör miatt. A világ legjobb söre miatt.

Az isteni nedű...

A világ legjobb sörét Westvleteren 12-nek hívják. Vagy 12-15 eurót kell leszurkolni egy két és fél decis üvegért, ami ugye egy sörért minimum hajmeresztő, de garantáltan megéri. Ez a sör egy valódi műalkotás. Itt kezd összeérni a borkészítés szent folyamata és a sörfőzés transzcendens tudománya. Lehetetlen leírni, hogy a klasszikus árpa-maláta kombó, hogyan lényegül át ebben a fejedelmi italban, valami gyümölcsösen alkoholos, isteni nedűvé… Mint amikor almás kalács készül, jóféle jonatánból és kifacsarják a levét, aztán ebbe a fenséges almalébe különböző aszalt gyümölcsöket körtét, barackot szilvát dobálnánk és nem felejtenénk el némi fűszert sem belecsempészni. Ezt tudja a Westvleteren 12… Ezt a sört nem érdemes a multik polcain keresni, még Belgiumban sem. Ám az apátság kóstolóházában, természetesen minden szomjas zarándoknak megmutatják, hogy nemcsak a bor lehet isteni ital…

Ünnep...

Nagy kanyar… Szóval 2004. május 1-én nagy csinnadratta közepette Magyarország teljes jogú tagja lett az Európai Uniónak. Nyíregyházán, a Kossuth téren hatalmas ünnepséget rendeztek. Jó idő volt és az az önfeledet, boldog, történelmi péntekről, szombatra virradó éjszaka megmaradt bennem. Megszámlálhatatlan illúziót hordoztam akkoriban a hátizsákomban. Már a többségüket két vállra fektettem és nevetek rajtuk. Arra is emlékszem, hogy a belépés előtt, a Magyar Igazság és Élet Pártja ellenkampányt folyatott. Emlékszem a plakátjaikra, Csurka kommunikációjára és arra, hogy nevettem rajtuk. Emlékszem, hogy óriásplakátok óvtak minket, mert hogy az unió megtiltja majd a disznóvágást és betiltja az étkezési mákot… Aztán a szavazásra jogosultak 46%-a leadta a voksát. A szavazópolgárok 82%-a pedig úgy gondolta, jobb lesz nekünk végre az irigyelt Nyugathoz tartozni… 15 telt el azóta… 15 fura és bolond év. 15-ször kerülte meg a Föld a Napot. Hajlamosak mindent elfeledni. Hajlamosak vagyunk mindent úgy kezelni, hogy nekünk az jár. Aztán, amikor a van-ból nincs lesz, megijedünk, megrökönyödünk és hangosan, káromkodva szidjuk a rendszert.  

Nyugati kényelem, keleti absztrakt...

Pedig egyszerűen csak arról szól a történet, hogy elkényelmesedtünk. Hogy hozzászoktunk, a csatabárdból bölléreszköz lehet és fotelforradalmárként, a szociális média trolljaiként vegetálunk. Közepesen jól vagyunk és ez nekünk elég. Közepesen fejlett, közepesen jóllakott, közepesen boldog emberek gyülekezete lettünk és a középszerűség törvényességét istenítjük… Pedig ez kevés. Innováció, lelkesedés, új, forradalmi gondolatok, reformok, konfrontációk, kényszerek és nemegyszer fájó változások nélkül mindez egy langyos, legfeljebb kiköpésre érdemes vidék lesz. És ne higgye senki, hogy ez valami protest politikai programbeszéd. Nem, ez több attól. Ez egy vízió, ez egy nagy ívű program, látomás és álom körvonala.

Ahogy az érett, kiforrott reneszánsz, a manierizmus teret hódít, ahogy az érett szerelem képes bizonyítani, nem csupán szavakban, írásokban létezik, ahogy a kritikus hazaszeretet és a kognitív disszonancia egymásra talál, ahogy felnő bennünk az ember, úgy lehet csak jövője ennek az országnak és nemzetnek.

A többi marketing, propaganda és reklám…        

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr3314772440

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása